6.fejezet

 Sziasztok! Köszönöm szépen az előző részhez kapott pipákat és a majdnem 3000 megtekintést. Mint látjátok meghoztam a részt, ami eléggé , sőt nagyon is rövid lett . Sajnos többet nem tudtam kihozni belőle, hiába próbálkoztam. Remélem tetszeni fog és kérlek kommizatok. Jó olvasást és mindenkinek jó tanévet! :) ♥♥♥

Minden meleg nyári nap után szükségünk van egy kis viharra, ahogy az életben is. Ezek talán egy pillanatra megállítanak a szokásos hétköznapokon  , egy-egy villámlás néha még talán meg is rémiszti az embert és ilyenkor megáll gondolkodni az életről , a hibáin.. Nem ,nem bolondultam meg, mert ha most esik is , nem erre a viharra gondoltam, hanem amikor tegnap a valódi zivatar előtt belesett Dayna a vízben, akkor ért engem valójában villám csapás. Én akkor ijedtem meg és talán így kellett rájönnöm, hogy kedvelem. Nem  szeretem, csak kedvelem..és ezt az este, ott náluk már magamban ezerszer tisztáztam mégis a fejemben van a kép ahogy beleesik és engem pedig elönt a rettegés.

-Na és az állatkert?- dülöngélt az ágyamon Hailey, a húgom különféle ötleteket adva. Gondoltam ha ma úgyis esik az eső, akkor keresek valami zárt foglalkozást és a gyerekvigyázással együtt megoldom.

-Már mondtam, hogy oda beesik az eső és elmennek a vihar elől az állatok is. -mondtam még egyszer el, majd végre beugrott valami normális. Esetleg elmehetnénk moziba..már ha neki is lesz kedve...

-Kit hívsz? -tudakozott hatalmas szemekkel .

-Daynát.-emeltem a telefont a fülemhez és vártam , hogy felvegye, de három csöngés után letette .

-Vele fogsz elmenni? -kíváncsiskodott tovább, mire az órámra néztem. 10 perc és hazajön anya, ami azt jelenti én szabad vagyok.

-Igen.

-Akkor szereted őt? Adott már puszit?  Én már kaptam az oviban valakitől. - jött közelebb hozzám én pedig újra beütöttem a számát.

-Aki kíváncsi hamar megöregszik, nem mondták már Hailey?

-Nem igaz.-kezdett durcáskodni.

-A mama is sokat szokott kérdezősködni, nem? -kérdeztem vissza, mire összeszorította a száját, majd mintha el sem hangzott volna tovább érdeklődött.

-Figyi picim, nem akarsz bemenni barbizni? -néztem rá félbeszakítva őt és már be is nyomtam a zöld gombot.

-Nem amíg nem válaszoltál.

-Jó szeretem.- hagytam rá a hazugságot, mert ha az igazat mondtam volna  tovább marad még beszélgetni és be kell bizonyítanom . 

-Jeffrin szerelmes! Jeffrin szerelmes!- ugrándozott énekelve kifele, miközben a telefonból rekedt nevetés hangzott fel.

-Na és kibe szerelmes?

-Senki.. mármint te is tudod.-gondoltam Adinára, majd rátértem a mozizásra.

-Hát nem vagyok valami jól, szóval amolyan szabad napot kapsz . -mondta, majd sürgősen elköszönt és kinyomott meg sem várva az én reakciómat.

Kicsit szerencsétlen módon kopogtattam a 203-as ajtó előtt és vártam, hogy beengedjen.

-Szia! Hát te? -nézett ki a most keletkezett kis résen nekem pedig hamar feltűnt, hogy a haja egy laza kontyba van fogva és az orra piros a sok fújástól, ráadásul a szeme is érdekesen csillogott. A megszokott ruhák helyett egy szürke melegítő szett volt rajta.

-Hoztam levest. Plusz 2 vígjátékot, szóval házimozi lesz.-mosolyogtam rá.

-Milyen leves? -kérdezte komoly arccal

-Tyúk.-válaszoltam ugyanúgy, mire elmosolyodott és kintebb nyitotta az ajtót.

-Ebben az esetben bejöhetsz. -invitált be  , majd miközben kivette a kezemből a tányért ,ami már égette az ujjaimat , folyamatosan a földet figyelte, mintha valami gond lenne.

-Nagyon rosszul vagy?- mentem utána zsebre dugott kézzel. Szerencsére nem áztam el, mert kölcsönkértem apa kocsiját.

-A 39°-os láz annak számít? -kérdezett vissza, majd a végén elég ronda köhögés tört fel belőle. A lakosztályhoz kicsi, de annál otthonosabb konyha tartozott amiben ő most elég otthonosan forgolódott, de véletlenül sem nézett rám, még ha mellettem is volt, hogy kanalat vegyen ki, csak még jobban elfordította a fejét.

-Mi a baj?

-Semmi. - vágta rá, majd kis habozás után, ami alatt szerintem rájött , hogy ez nálam nem válik be , ismét megszólalt. - Nézz rám. Hogy nézek ki? - kérdezte halkan . A kérésére ismét végigmértem, de még mindig semmi furcsát nem találtam rajta.

-Emberien.-ráztam meg a vállam halvány mosoly kíséretében, amivel neki is gy pillanatra felkunkorodott az ajka és rám mert nézni.

-Csinálsz kukoricát? - kérdezte, ezt követően pedig  enni kezdte a levest én meg keresgélni kezdtem a film nézés egyik kimaradhatatlan darabját és pár perc után közösen lépkedtünk a nappalijába , ahol a tegnap estét végig játszottuk. Most az ágyon egy vastag pléd hevert a tv-ben valami latin szappan opera ment és az ágyon egy 100-as zsepi volt felbontva.

-Ugye tudod, hogy szabadnapon vagy ? -kérdezte én pedig bólintva bekaptam egy maroknyi kukoricát. -Akkor meg miért vagy itt?

-Ezek szerint a szabad napomat veled töltöm. Melyiket nézzük?- mutattam fel, majd betettem azt amit választott és segítettem betakarni. Mikor a vállára terítettem a plédet elég közel kerültem hozzá és feltört bennem egy érzést miszerint egy puszit akarok adni a homlokára, de az ijedségemnek hála sikerült ezt gyorsan leküzdenem, majd a film, hamarosan kivert minden gondolatot a fejemből.

-Csinálok teát , merre van a forraló?- álltam fel a végén és türelmesen vártam , hogy válaszoljon.

-A tűzhely felett.- mondta, majd hapcizott. -De én nem kérek!-kiabált még utánam, amennyire engedte a rekedt hangja .

-Hát persze, hogy nem. Az egész filmet végig tüszögted meg köhögted, lázad is van és teljesen be vagy rekedve, de nem kérsz teát.-jegyeztem meg miközben elővettem két bögrét és a hozzá való dolgokat. -És orvos látott már? -könyököltem a karfára, amíg a víz forrt.

-Miért , ha nem akkor leszel a doktorom? - húzta fel a szemöldökét.

-Látom még a betegség se  tud annyira kiütni..-sóhajtottam unott tekintettel.

-Igen látott és fel is írt pár gyógyszert. -mutatott egy távolabbi szekrényre, amin a patika fél polca volt látható.

-Menjen a második? -mutattam fel miután visszatértem a teákkal.

-Nem nézünk inkább valami csöpögőset? Ott van a polcon.- kérlelt mire megráztam a fejem.

-Nem nézek béna filmet.

-Légy szíves..beteg vagyok..és lány tehát nekem kéne döntenem.- már megint ellenkezni akartam, de inkább csak megadóan felsóhajtottam.

-De én választom ki.-szabtam, mire boldogan kortyolt párat, ez után pedig betettem azt amelyik szerintem a legkevésbé volt romantikus, de a felénél kiderült , hogy hatalmasat tévedtem .

-Ezek olyan kiszámíthatóak .-ráztam a fejem és megerősítést várva oldalra néztem, de a látványtól megint mosoly került az arcomra. A plédbe bugyulálva felhúzott térdekkel nyugodtan aludt. Az ölében az üres bögréje hevert az ujjai , pedig még mindig egy kissé be voltak hajlítva, mintha fogná az előbb említett tárgyat. Az arca ki volt pirosodva, valószinűleg a láztól. Mikor én voltam hasonló helyzetben , akkor anyukám mindig körülöttem sürgött és különféle házi készítésű ételeket hozott , orvosságnak címkézve, majd utána a gyógyszereket, hiába mondtam, hogy már nagy vagyok,őt nem érdekelte, velem volt, de vele rajtam kívül senki sincsen. Talán a szülei azt se tudják, hogy valami baja van a lányuknak. -gondoltam, mire a mosoly lefagyott az arcomról. Csendben felálltam és letettem a bögréjét és egy rongyot kerestem, amit bevizeztem, majd a forró homlokára tettem mielőtt mellé ültem és átkaroltam ő pedig álmában a fejét az én vállamra hajtotta, majd magyarázott valamit, amit nem tudtam kivenni és csendben szuszogott tovább. Nem érdekelt, hogy ő direkt a tőlem lévő legtávolabb lévő helyre ült, csakhogy ne kaphassam el, szerettem volna hogyha ténylegesen mellette vagyok még ha ezt nem is tudja és nem is fogja megtudni.

Őt hirtelen kirázta a hideg és közelebb bújt hozzám én pedig megsimítottam a hátát és a rongyot a fején megfordítottam, majd arcát vizsgáltam. A vonásokat amiket már az elmúlt egy hétben annyiszor láttam és most már egészen ismerősen derengtek . Nem sok mindent tudok róla és ő se ismer igazándiból, de mégis mindketten megmutattuk egymásnak azt a részt , amit mindenki elől titkon óvunk, mert nagyon jól tudom, hogy nem sok ember előtt mutatkozna így ahogy most fekszik mellettem.