II.5.rész-II.6.rész

Sziasztok! Már egy ideje kész volt az eleje, de nem tudtam tovább írni, azután pedig az érettségire készültem , de most szabad voltam és így sikerült megírnom. Nem lett valami hosszú, de nem szerettem volna már két hónapnál is tovább húzni. Nagyon sajnálom, hogy eddig nem írtam nektek semmit. Viszont van egy rossz hírem is. Hiába szerettem volna nem tudom , hogy hogy írjam tovább egyszerűen elment az ihletem és túl sok minden változott így nem tudom folytatni ezt a történetet. persze befogom fejezni, nem ez az utolsó rész , mert nem akarom félbe hagyni, szeretnék egy rendes véget adni a történetnek, de már nincs túl sok hátra..talán egy -két rész.. ne haragudjatok rám. egyszerűen képtelen vagyok ezt a történetet tovább írni. Jó olvasást!♥   És kérlek , ne utáljatok meg..:/ 

II. 5. rész:

Félig kómásan, szomorú hangulatban nyúltam a reggeli kávém után, ami az asztal szélén gőzölgött. Persze az utóbbi egy hétben szinte majdnem mindig mosolyogtam és próbáltam az összes dolgot bepótolni köztem és Lucy között. Az egyik nap  tipikus csajos vásárlós beszélgetős nap volt, majd a másik egy film nézős , bár a filmek többségét vagy végigbeszéltük vagy azzal szórakoztunk, hogy ki bírja jobban utánozni a szereplőket. Viszont ez idő alatt semmi időm nem jutott Jeffrinre. Esténként beszéltünk telefonon , de ez nem ugyanolyan volt, mintha ténylegesen ott lett volna velem és borzasztóan hiányzott. Napról napra üresebben éreztem magam, ami miatt nem tudtam már őszintén mosolyogni vagy nevetni, mert végig a fejemben volt..
-Milyen letört vagy, pedig nemrég kezdődött a téli szünet. -sétált be vidáman Lucy és leült szembe velem a saját tejeskávéjával.Óvatosan rámosolyogtam és felhúztam az egyik vállam, majd nagyot kortyoltam az italomból, miközben a telefonomat szuggeráltam. Persze tudtam nagyon jól, hogy nem fog megszólalni, de olyan jó volt reménykedni.
-Mit csinálunk ma? -pislogtam rá. Az arcán csodálatos mosoly terült szét .
-Még nem tudtom. Van egy kis dolgom , szóval majd csak délután jövök vissza. -állt fel és szorosan átölelt, majd kivágtatott a konyhából én pedig ugyanolyan gyorsasággal a telefonom után nyúltam, de hiába hívtam Jeffrint ő nem vette fel.
-Hozhatok valamit kisasszony? - jött ki a szakácsnőnk , mire megráztam a fejem.
-Nem, köszönöm.-válaszoltam és a mosogatóhoz álltam, hogy elöblítsem a tányérom és a  bögrém. Sokak szerint jó hatással van rám Jeffrin , mert például ilyet fél éve biztos nem tettem volna meg, pedig ez hétköznapi dolog, ahogyan sok más is. Legalábbis hétköznapi , ha valakinek nincs 5 alkalmazotta erre a célra.
A szobámban a helyére dobáltam a ruháimat, mert katasztrófálisan nézett ki, majd a macskámat a mellkasomra téve végigfeküdtem az ágyon. Ő hatalmas szemekkel nézett,  végül becsukta azt  és dorombolni kezdett. Ismételten megpróbáltam felhívni a barátomat, de ő csak kinyomott én pedig erre elhatároztam, hogy nem fogom többet keresni. Csak bekapcsoltam egy filmet, de végig az járt a fejemben, hogy mi van ha megunt.. ha valamivel megbántottam, például, hogy nincs elég időm rá. Talán talált mást.. egy barátot akit egyre inkább megkedvelt. Van is egy csoport társa..., de nem tenné meg még egyszer.. Nem csalna meg meggyszer!
Keserű érzés járt át , mire csak szorosan összezártam az ajkaim és a képernyőre koncentráltam. Aki egyszer megteszi, az miért ne tenné meg másodjára? -jutott eszembe, majd a földre tettem a cicát és beletúrtam a a hajamba.  Túlreagálom! Ez egyértelmű, mert csak nem veszi fel a telefonját, illetve kinyomott, de annyi dolga lehet, ami meg  a másik, nem azért viselkedik furcsán az utóbbi napokban, mert más valaki van a háttérben. Csupán fáradt lehet.
-Hiányoztam?-lépett be az ajtómon  Lucy egy órával később.
-Van olyan , hogy te nem hiányzol? -mosolyogtam rá  ő pedig egy darabig fürkészte az arcomat, majd viszonozta azt.
-Mi lenne ha felöltöznél valami csinos kényelmesbe? -húzta fel a szemöldökét.
-Merre megyünk?
-Titok.-mosolygott és a fürdőszobám felé kezdett tologatni.
-Minden rendben? - kiabáltam ki  miután  hangos puffanás szűrődött be, de ő csak  hümmögött.
-Kész vagy?- ordibált be fél órával később . Egy kilógó hajszálat még eltűrtem, majd kiléptem, de a meglepődöttségtől  hirtelen mozdulni sem tudtam. Az ágyamon Jeffrin ült egy szál vörös rózsát pörgetve az ujjai között. Kicsit feszültnek és talán idegesnek tűnt. Az arcomra széles mosoly ült és a nyakába vetettem magamat. Ő a lendületem miatt hátra dőlt én pedig rá.
-Szia.-köszönt szintén mosolyogva, majd egy lágy puszit nyomott a számra és felült velem.
-Öhm.-krákogta zavartan Lucy , mire feltűnt a szobámat ellepő sok bőrönd, ami mind az ennyimé volt.
-Máris megmagyarázom.- szólalt meg a barátnőm látva az értetlen arc kifejezésemet. -Mivel minden időtöket elraboltam és hamarosan csak az unalmas karácsonyi össze jövetelek jönnek, gondoltam kölcsönzök nektek néhány szabadnapot. Apukáddal már lebeszéltem az egészet , így megszereztem az Alpokban lévő sí háznak a kulcsait. Kicsit nehézkesen, de belement,ami azt jelenti, hogy egy hétre a tiétek. Persze, csak ha szeretnéd. Jeffel, már három napja megbeszéltem, a cuccai lent vannak a kocsiban. Ez csak neked olyan meglepi ... amolyan ajándék tőlem. - fejezte be és félve rám mosolygott, ami nagyon nem jellemző rá. Félénk lány, de soha nem mutatja ki.
-Egy hét Jefrinnel a téli házban  ? -kérdeztem vissza semmitmondó arccal, csakhogy egy kicsit gonoszkodjak vele. -És én erről miért nem tudtam korábban?
-Mert meglepetésnek szántam..-válaszolt és a mosoly már eltűnt a ragyogó arcáról. Pár másodpercig még farkas szemet néztünk, majd nevetve átöleltem.
-Köszönöm .-suttogtam a fülébe, mire szorosabban megölelt. -Esküszöm te vagy a legjobb másodunokatesós barátnőm .-jelentettem ki, mire a megnevezésen elnevette magát.
-Akkor megszabadultam tőled!-jelentette ki nevetve mire távolabb húzódtam és csúnyán  néztem rá.
-Hát persze , hogy erre ment ki az egész.- nevettem fel, de jól tudtam, hogy nem gondolja komolyan.
-Majd beszélünk Dayna. Érezzétek jól magatok.- mondta , és az utolsó mondatnál szélesebben vigyorgott, amitől kicsit zavarba jöttem.. végül is mégis egy héten át ketten leszünk..csak ketten.
-Majd hívjál. Vagy majd hívlak én ha megérkeztünk.- javítottam ki magamat és közösen lecipekedtünk a kocsihoz, ahol elbúcsúztam mindenkitől. Apa szigorúan nézett Jeffrinre, talán a megfélemlítéssel próbálkozott , de nem tartott vissza minket.Nem mondta , hogy meggondolta magát, egyszerűen csak átölelt és jó szórakozást kívánt.
-Persze csak okosan!-tette még hozzá, majd homlokon puszilt és kinyitotta az anyós ülés ajtaját.  Még utoljára integettem nekik és Jeffrin elindult.
-Túl gyors volt? -kérdezte Jeffrin halvány mosollyal miközben az út figyelése közben az arcomat tanulmányozta.
-Egy kicsit.- bólogattam és arra gondoltam, hogy 5 perce még azt se tudtam mi van a barátommal , erre most csak úgy neki indok egy egy hetes utazásra.
-Minden rendben lesz.- fogta meg a kezemet egy pillanatra, és a szájához emelve puszit nyomott a kézfejemre, majd visszafektette a combomra őket.


II. 6. rész:
 -Ez az?- kérdezte meg még egyszer Jeffrin amikor megálltunk a fa ház előtt. Bár ő csak a reptérig vezetett, ahol a kocsival beálltunk a  magán gépbe, majd a repülő utat véletlen átaludtunk, és az itteni reptérről vezetett tovább ő , de a feladata nem igen volt könnyű , mert az út túlságosan is le volt fagyva. Ami persze érthető is, hiszen -10°-ot mutatott a hőmérő .
-Igen.-bólintottam és kiszálltam, amint leállította a motort, hogy végre megmozgassam a végtagjaimat. Ő rögtön a csomagtartóhoz sétált, hogy kiszedje a cuccokat, de én hátulról átöleltem, így megfordult és inkább velem foglalkozott.
-Boldog vagy? -kérdezte miközben hüvelyk ujjával az arcomat simogatta és a széles mosolyomat nézte.
-Kicsit félek, de igen. Na és te?
-Én is. Főzöl rám, mosol, egy héten át.. tökéletes lesz.
-Úgy érted közösen. Közösen főzünk, takarítunk..-javítottam ki, mire nevetni kezdett.
-Hát persze. -nyomott puszit a számra, majd kivet két nagyobb csomagot és megindult a lépcső felé én pedig két kisebbel utána. Vagy négyszer fordultunk, mire az összes holmi a házba be került és ez idő alatt teljesen átfagytunk, így ahelyett, hogy körbenéztünk, volna, beülltűnk a kandalló elé, hogy átmelegedjünk és csak ez után indultunk körbe.
-Azta.- nyögte ki Jeffrin, amikor a konyhához értünk , majd fent az emeleten a hálószobánál és a fürdőnél is eljátszotta ezt. Persze megértettem, hiszen apa nem épp a visszafogottságáról híres és ha  én nem szoktam volna meg ezt, valószínűleg én is így reagálnék.
-Gondolom különszobát szeretnél.- tűnődtem a francia ágyat nézve, de ő  visszafogott mosollyal kérdőn figyelt, majd egyik pillanatról a másikra elém lépett és elsőnek csak egy puszit adott a számra , majd csók lett belőle. Hirtelen az ágyra estem, ő pedig fölém térdelt és a nyakamat kezdte csókolni, majd ahogy a kulcs csontomhoz ért a szemembe nézett és érdeklődve, teljesen nyugodtan megkérdezte, hogy én szeretnék e külön szobát esetleg.
-Nem igazán.- ráztam meg a fejem, mire rám kacsintott és kiment a szobából. -Hova mész?-indultam utána , mire hangosan felnevetett és a válla fölött hátra nézve magyarázta meg, hogy a csomagokért, mert talán ki kéne pakolni.
Eleinte féltem, hogy vajon a drága látós szervező mindent el e tett, de amin végeztem a dolgok kipakolásával rájöttem, hogy semmi miatt nem kell aggódnom. Lucy mindenről gondoskodott és semmit nem hagyott ki, amire valószínűleg szükségem lehet.
-Kész is vagy? -kérdezte ironikusan Jeffrin, amikor befeküdtem az ölébe.
-Mit nézel?-kérdeztem meg , mert nem ismertem a filmet, amit betett a DVD lejátszóba.
-Fogalmam sincs. Találomra kiválasztottam egyet, és már  fél órája megy. -hangsúlyozta ki, az utolsó szavakat.
-Sok ruhám volt! -kértem ki magamnak.
-Nők!-forgatta meg a szemét és a hajamat kezdte simogatni , miközben az eddig történteket magyarázta, hogy én is értsem a filmet.

-Szerintem nem így kéne kinéznie.- nézett rá az eddig elkészült vacsorára. Egy pillanatra ránéztem , majd megfordítottam a  sistergő kenyeret mielőtt leég.
-De, hidd el. Finom lesz. -bizonygattam, de  kezdtem egy kicsit elbizonytalanodni.
-Ha te mondod. -hagyta rám és felült a pultra , folyamatosan engem bámulva, ami kezdett zavarni.
-Van valami az arcomon?- kérdeztem és rögtön az említett testrészemre tettem a kezem, hogy ellenőrizzem.
-Dehogy is. Csak édesen koncentrálsz. - mondta én pedig egy kicsit elpirultam és zavartan folytattam a sütögetést.
-Azt az asztalnál kell megenni!-szóltam rá amikor a másodikat vette el.
-De éhes vagyok! -nézett rám kutya szemekkel ,  mire én is enni kezdtem. Az utolsó falatoknál, pedig már én is felültem mellé , mert addigra ki lehetett kapcsolni a platnit.
-Majd holnap vacsorázunk rendesen. -rántotta meg a vállát és miután megette elém állt. Így pont egy magasak voltunk, ezért könnyedén előrehajolt egy csókra.
-Tényleg finom volt a vacsi.- döntötte el a fejét , amikor vége szakadt a csóknak én pedig büszke fejjel néztem rá.
-Én megmondtam.