Sziasztok! Meghoztam a részt és kissé összecsapott lett a vége, amiért elnézést kérek, de máshogy nem tudtam megírni és meg szeretném köszöni Kitti-nek , hogy írt nekem és az előzőhöz kapott 9jó és 1 elmegy pipát. Remélem tetszeni fog nektek a rész...jó olvasást! ♥♥♥
-Ugye tudod, hogy elmúlt éjfél?- nézett rám kíváncsi szemekkel, mikor befejeztem a lelkem kiöntését.
-Ez esetben bocsánat , hogy ennyi ideig zavartalak.- mosolyogtam rá elnézést kérően, mert ténylegesen nem tűnt fel, hogy eddig beszélgettünk volna. Óvatosan elsétáltam mellette, de ő nevetve megfogta a karomat és magához húzott.
-Ugye tudod, hogy már nem igen biztonságos haza menni még taxival se? -kérdezte szemtelen mosollyal mire megráztam a fejem.
-Minden esetre nem szeretnék itt aludni.-erre a kijelentésemre már a mosolyát komolyság vette át és mielőtt bármit mondott volna felsóhajtott.
-Figyelj, nincs vendégszobánk szóval csak itt tudnál aludni-mutatott az ágyára-, de ez nem azt jelenti , hogy egy ágyban kell aludnod velem, majd alszok a földön, de tényleg ne menj már ilyenkor a városba.
-Rendben..-bólintottam vonakodva kis idő gondolkodás után, majd felvettem a korábban viccelődve nekem szánt "pizsamát" és beballagtam a fürdőbe , amit mutatott. A tükörbe nézve ijedten láttam, hogy a szemem piros a sírástól, és a hajam is kócosan áll össze vissza.
-Jézus!- hajoltam közelebb megijedve, hogy tényleg ilyen állapotban látott, majd inkább elfelejtettem az imént látott képet és beszálltam a gőzölgő kádba.
-Tényleg ott fogsz aludni?- kérdeztem meg meglepődve , mikor beléptem a szobába.
-Igen.-pillantott felém , majd felült és megrázta a párnáját, hogy puhább legyen én pedig felmásztam az ágyára, amit már előre megcsinált nekem.
- Jó éjszakát.- hajoltam ki hozzá , majd befordultam a fal felé és egészen idáig, nem éreztem, hogy mennyire is fáradt vagyok valójában, mert innentől szinte lehetetlen volt kinyitnom a szememet. Illetve egy valaki miatt mégis megtettem.
-Mocorogsz még? - hajoltam ki. Ő elsőnek zavartan bámult rám, majd felhúzta a szemöldökét és maga alá mutatott.
-Aludtál már földön? -a kérdésére csak megráztam a fejem, de ezt ő is tudhatta. -Nem a legkényelmesebb. -jelentette ki, majd megint megrázta a párnáját, ahogy az elmúlt percben többször is megtette, majd visszafeküdt és behunyta a szemét, ezért én is így tettem, amíg ismét zörgést hallottam.
-Gyere fel mellém, vagy cseréljünk helyet!
-Akármennyire is szeretnél , nem alszunk egy ágyban, az meg kizárt, hogy eltudsz aludni a földön, vagy hogy hagynám neked.
-Nem szeretnék egy ágyban aludni veled..-zártam ki rögtön, de a gondolatra pír szökött az arcomra, amit szerencsére a sötét miatt nem láthat.-Aludni szeretnék. -a kijelentésem után hosszasan bámult, majd aprón megrázta a fejét és visszafeküdt én pedig neki hátat fordítva próbálkoztam az alvással, amihez elég jó úton jártam volna ha hirtelen be nem süpped az ágy.
Kicsit hátra fordulva rá néztem , és egész végig azon törekedtem, hogy a mellkasom egyenletesen mozogjon.
-Ha nem gond, hercegnő.-mosolygott rám fél oldalasan. Én megráztam a fejem és vissza fordultam az eredeti helyzetembe, de csak rá bírtam koncentrálni. A szívem eszeveszett tempóban vert és végig azon görcsöltem, hogy neki ne tűnjön fel semmi . Több mint fél óra telt el, mire majdnem elaludtam,de még éreztem, ahogy álmában hátulról hozzám bújik és egyik karjával átkarol.
A szememet bántotta az erős napfény , így hunyorogva nyitottam ki és ijedten vettem észre , hogy van valaki mellettem és nem a saját szobámba vagyok. A tegnap este emlék képei rögtön eszembe jutottak, ami félig vigyort csalt az arcomra, de ezzel többet nem is törődtem, hanem inkább felmértem, hogy hogy tudnám
-Jó reggelt.-mormogta mély hangon , majd visszacsukta a szemét.
-Neked is-hajtottam vissza a fejem és zavarodottan rá néztem, mert még a kezét sem mozdította volna el.
Nem kellene kikelni az ágyból?- zavartam meg megint, mire érthetetlenül hümmögött , majd hogy még inkább kiigazodhatatlanná váljon , a derekamon nyugvó kezével a fülemtől egészen az államig végigsimított az arcomon , majd megrázta a fejét és pimaszul elmosolyodott , mire én levegőt is elfelejtettem venni. Nem lehetsz belé szerelmes!-figyelmeztettem magam, de tudtam, hogy úgyis felesleges, e helyett inkább beletúrtam a hajába , majd megpróbáltam kimenni, de a kezem után nyúlt és vissza rántott magára.
-Nem azért, de kezdesz furcsa lenni.-figyelmeztettem zavarodottan, mire megrázta a vállát.
-Most nem akarok hülyeségeken gondolkodni, csak pihenni veled.- nyomta meg az utolsó szót, majd visszatakart, nekem pedig a kintről behallatszódó dudorászástól a szívem még inkább zakatolni kezdett az ijedségtől.
-Jeffrin?-böktem meg-Mit fogsz szólni az anyukád hozzám?-a kérdésemre hirtelen kipattant a szemei, majd az arcomat fürkészte.
-Hogy milyen aranyos barátnőm van. -mondta pár percen belül.
-Barátnő?-kérdeztem vissza mosolyogva és eljátszottam a gondolattal, hogy ez igaz lenne.
-Ő azt fogja hinni. -magyarázta meg.
-De mi csak barátok vagyunk.-bólintottam fájdalmasan és ettől a gondolattól összeszorult a mellkasom és most már végképp ki akartam bújni az ölelő karjai közül.
-Héé, most meg mi bajod van?- kérdezte, amikor kipattantam az ágyból és a tegnapi holmimat kezdtem kotorászni, plusz fél kézzel próbáltam rendbe tenni a hajam.
-Semmi.-mondtam , majd az ágya felé akartam fordulni, hogy a szemébe nézhessek, de a mellkasába botlottam, mert már előttem állt.
-Semmi..-ismételte meg és várakozón nézett rám, mire megpróbáltam lenyelni a torkomban érezhető gombócot és elbámultam mellette. Semmi, csak már nem akarok csak a barátod lenni.-fejeztem be a fejemben a hülye gondolatomat.-Nem lehet rajtad kiigazodni , az egyik pillanatban minden rendben, majd most megint van valami, de nem mondod el. Azt hittem, hogy végre megbízol bennem , de semmi, maradtál a falaid mögött. Nem értelek.-tárta szét a karját.
-De ezt nem lehet.- motyogtam.
-Mit ? Mit nem mondhatsz el Dayna?- -túrt idegesen a hajába, és a beszélgetésünket egy krákogás vetett véget.
-Sajnálom gyerekek..nem akartalak megzavarni benneteket, csak nem tudtam róla , hogy vendégünk lesz.- nézett rám egy fiatalos kinézetű csinos nő, majd a pillantása Jeffrinre csúszott át és a tekintetével üzent a fiának, hogy talán szólhatott volna. - Majd ha elkészülődtök gyertek ki..-bólintott zavartan az anyukája, majd becsukta az ajtót.
-Édes istenem!- döntöttem a fejem a mellkasának. -Csak szerintem volt kellemetlen helyzet?- néztem fel rá, ő pedig megsimította a hajam és megrázta a fejét, majd az ajtó felé hátrált, de mielőtt lenyomta volna a kilincset, közölte, hogy az előbbi beszélgetést még folytatni fogjuk.
-Jó reggelt!- léptem ki mögüle és zavarodottan köszöntem az előbb látott nőnek és az asztalnál ülő kislánynak, aki a tejbegrízével játszott.
-Anya, hadd mutassam be Daynát, Dayna az anyukám.- vakarta meg a tarkóját Jeffrin én pedig magabiztos mozdulattal, direkt megfeledkezve arról, hogy egy rövid gatya és hosszú felső van csak rajtam, kezet nyújtottam az anyukájának.
-Dayna Laumer, Jeffrin egyik barátja vagyok.-ráztam meg a kezét udvariasan.
-Marhta. -mosolygott rám .
-Szia!- kiabált a kislány mögülem.- Te vagy Jeffrin szerelme?
-Szia .-nevettem fel a látványtól, mert a szája körül erősen tejbegrízes volt.-Nem ,nem én vagyok.-ráztam meg a fejem és fájdalmasan hasított belém Adina képe.
-Gyere Hailey, hagyjuk magunkra a fiatalokat. -emelte fel a lányát az asztaltól ,majd rám mosolyogva kiment a helységből.
-Utál engem?- néztem a fiúra.
-Nem. Ha utálna akkor nem hagyott volna minket itt. -vonta meg a vállát, majd a hűtőhöz lépett.
-Tojás rántotta?- emelt fel két tojást.
-Tökéletes lesz.-bólintottam, majd a hajamat oldalra tűzve elkezdtem segíteni neki.
-Szóval , ami bent volt..-kezdett bele
-Az semmi nem volt. Azt felejtsd el. -törtem bele az újabb tojást a tányérba.
-De nem akarom.-fújtatott .
-Én sem azt a csókot.- mondtam ki hirtelen feltámadó bátorsággal, ami rögvest el is múlt, csakhogy már nem tudtam visszavonni a kimondott szavakat.
-Mi van?- nézett rám megdöbbenve.
-Semmi. Semmi.-ráztam meg a fejem összeszorított szájjal, majd a szekrényhez léptem, hogy kivegyek belőle egy villát.
-Dayna. Mondd el, már úgyis mindegy.-mondta csendesen a szavakat mögém lépve,ezzel pedig engem a pultnak szegezve és igaza volt, bár tudtam, hogy felesleges lesznek a most mondott szavak, mert ő mindig is Adinát szerette, de már mindegy volt, ahogy mondta.
- Beléd szerettem.-tártam ki a karjaimat mindenfajta bevezetés nélkül. - Én csak meg akartalak szerezni, ahogy mindenkit megkapok. Csak szerettem volna egy nyári kalandot, de te fogtad és felbolygattad az életemet most pedig miattad képtelen vagyok józanul gondolkodni. És ez még nem történt meg velem.- mutattam magamra. -Én csak epekedve vártam idáig a pillanatot amikor itt előttem állsz, átölelsz , majd megcsókolsz és arra kérsz hogy maradjak veled, de ez a pillanat sose fog elő fordulni . Nem tudom miért pont te, és hogy mikor, de beléd szerettem. Meg akartam kérdezni, hogy te mit gondolsz rólam, de felesleges volt , mert úgyis tudtam a választ..én csak a barátod vagyok. Illetve legalább az vagyok, voltam!? Most már nem tudom..szeretettem volna megkérdezni, hogy mit gondolsz a csókról, de féltem feltenni a kérdést, mert kivételesen számított a válaszod, nem úgy mint eddig bárkinél. Én csak meg akartalak szerezni , de most már inkább elfelejtenélek, mert rohadtul fáj, hogy szeretlek és , hogy tudom, hogy te nem. -hallgattam el és valami reakciót vártam, de ő mintha lefagyott volna , semmit nem tett..max. csak pislogott . Óvatosan megráztam a fejem és kikerültem őt, de nem jutottam tovább, mert hátulról vissza húzott és a karjaival magához láncolt, mindezt úgy, hogy összefűzte az ujjainkat.
-Adjál egy kis időt.- súgta a fülembe.
-Rendben.-mondtam feleslegesen reménytelenül. Kimondtam és ő időt kér, mert nem akar megbántani, de képtelen szeretni.
Jeffrin szemszöge:
Lassan elengedtem Daynát és, mintha mi sem történt volna csendben megcsináltuk a tojás rántottát , majd megettük, mindezt a nélkül, hogy egymásra néztünk volna.
-Elmegyek felöltözni.-mutatott a szobámra, mire bólintottam és visszaültem a székre a fejemben pedig átpörgettem a vallomását. Szeret. Belém szeretett.
Nyöszörögve dőltem a karomra, mert nem tudtam, hogy mit akarok..hogy mit tegyek. Elvileg én Adi-t szeretem..Daynával az egész csak egy hirtelen jött érzés. Akkor miért ölelted meg este? Akkor miért csókoltad meg és miért szeretnél folyton vele lenni? -kérdezte egy hang a fejemben ..remek már meg is bolondultam.
A hirtelen ajtó nyitódásra felpattantam, majd farkas szemet néztem vele.
-A fürdő szabad?- mutatott az említett helység felé.
-Persze..aha..-mondtam zavartan, majd miután elment bementem a szobámba és felhúztam egy térd gatyát és egy fekete trikót.
A konyhában találkoztunk és bár már anya is kint volt, én ugyanúgy zavartan figyeltem Daynát.
-Milyen csinos vagy.-dicsérte meg anya a lányt, mire ő mosolyogva pukedlizott.
-Köszönöm. Elvileg egy vacsorára mentem, de az el lett halasztva.-húzta el a száját.
-Tényleg csinos.-értettem egyet, mire egy pillanatra rám mosolygott és egy kösz félét mormogott...mostantól mindig így lesz?
-Én megyek is, szóval köszönöm, hogy itt lehettem.
-Maradj még ebédre. Szeretném megismerni a fiam barátnőjét. -kérlelte anya és talán ezt a mondatott nem kellett volna, mert Dayna hirtelen mintha feszengve állt volna.
-Nem vagyok a barátnője.
-Eddig csak barátok voltunk és most nem tudjuk, hogy mi van, mert elcsattant egy csók, ami talán többet jelentett.-magyaráztam gyorsan meg, úgy hogy Daynát ne bántsam meg a nem a barátnőm szöveggel, de a nőknél sosincs jó válasz.
-De tudjuk, hogy mit jelentett.-javított ki.
-Örülök, hogy megismertem,remélem még találkozunk.-ment oda az anyukámhoz és udvariasan a kezét nyújtotta, de anya ehelyett két puszival köszönt el tőle.
-Kikísérlek.- mondtam és utána ballagtam, majd az ajtót magam mögött becsuktam, így csendben álltunk a kinti lépcsőn.
-Akkor majd még ma beszélünk. -mondtam
-Majd valamikor..-javított ki. - A hotelben megismertem pár magamfajta lányt, szóval velük leszek.-mondta , majd mintha felém akarna hajolni a szokásos puszi miatt, de meggondolva magát, inkább csak intett.
-Én nem fogok beleszólni az életedbe.-kezdte anya, amikor bementem a konyhába.
-Rendben.
-De..-folytatta , így leültem a szemközti székre- igazán kedves lány.
-Az-húztam el a szám.
-Akkor meg mi a probléma?
-Az hogy el fog menni . Ő csak egy gazdag nyaraló. -ráztam meg a fejem
-Akkor túl messze lakik innen? -fogta meg a kezem.- De szereted őt..láttam ahogy rá néztél.
-Fogalmam sincs .- vágtam rá mindkét gondolatára a választ , majd bementem a szobámba.
Körülbelül 7 óra telt el a reggel óra , így a parton sétáltam Kustist keresve, csakhogy e helyett a pultnál magába zuhant Adinát találtam.
-Mi a baj?- ültem le mellé.
-Szakítottunk Kurt-el.-bökte ki, mire ismét meglepődtem és még csak 4 óra volt.
-Mi? De hát miért?- kérdeztem, mire felállt és szorosan átölelt., majd belém karolt és így kezdtünk sétálni a víz mentén.
-Tudod..párszor össze kaptunk és már így nem akartam tovább.
-De nem csalt meg, ugye?
-Nem, dehogy.-rázta meg a fejét, majd leült és élvezte, hogy a víz nyaldossa a lábát.- Tudod ő nem a hosszú távos kapcsolatos típus , de ezt tudhattam volna, viszont azért egész sokáig bírtuk.-vont vállat.-Melletted sokkal nyugodtabb életem lett volna, és nem kellett volna folyamatosan féltékenynek lennem.- mondta a rövid csöndet megtörve.
-Mi van? - nyeltem nagyot.
-Tudtam , hogy szeretsz, szerettél. -hajtotta le a fejét. - Én is szerettelek, de Kurtist is és nem akartam köztetek haragot, így neked sosem vallottam be őt pedig már régebb óta ismertem.
-Szóval lett volna esélyem?- markoltam a homokba, majd mikor igennel válaszolt egy pillanatra eldőltem, és ő is így tett.
-Most...haragszol?
-Dehogy is.-mosolyogtam rá.-Csak sosem hittem volna és.. istenem eddig vártam, és reménykedtem, miközben tudtam, hogy ez helytelen és megjelent most meg Dayna , aki szöges ellentéte mindennek, amit benned szerettem, de egy részem mégis akarja ezt és nem tudom eldönteni és jössz most te is , hogy szerettél.. bár igaz, hogy ez csak a múlt, de akkor is.- magyaráztam és rá pillantottam, hogy érti-e miről beszélek.-Ugye csak a múlt. könyököltem fel, de nem kaptam választ , így a szívem egyre gyorsabban kezdett verni. Félve rám nézett, majd közelebb hajolt . A szánk már majdnem össze ért, amikor eltoltam.
-Sajnálom, nem lehet. -néztem bocsánat kérően rá.
-Mert más szeretsz. -bólintott, én most én hallgattam. Most megkaphattam volna azt a csókot, amiért 2 éve imádkozok, de én mostanra már nem őt akarom csókolni. Mert idő közben beleszerettem Daynába, csak eddig féltem bevallani.
-De nem akarlak megbántani..-hajoltam sóhajtva a karomra, mire a keze megérintett én pedig ismételten rá összpontosítottam.
-Nem bántottál meg, sőt felszabadultam, hogy végre kimondtam magamból, most pedig menjél és szerezd meg Daynát.
-Az elsőnek örülök- mosolyogtam rá halványan-és amúgy pedig felesleges megszereznem..mindjárt hazamegy.
-Mi van?- akart ki-Istenem, ne drámázzál, húzzál oda-mutatott egy most érkező vigyorgó lány csapatra - és tedd amit szeretnél. -bíztatott, majd erőt súgalva átölelt.
-Te rendben leszel?-néztem még rá
-Én már most rendben vagyok.-bólintott és innentől izgatottan nézte a "jelenetet", míg én félve mentem oda.
-Sziasztok!-intettem, majd a barna hajú lányhoz fordultam, akinek a mosoly hirtelen letörlődött az arcáról. -Beszélhetnénk Dayna?
-Nem akarok.-rázta meg a fejét.-Nem akarom hallani.- mosolygott, majd hátat fordítva elindult, mire utánam nyúltam, mint mostanában annyiszor megtettem és szorosan magamhoz húztam a számat pedig az övére tapasztottam. Elsőnek nem csókolt vissza, majd lassan elnyílt a szája a karjait pedig a nyakam köré fonta.
-Én is szeretlek!- néztem a szemébe, amikor elváltunk egymástól.
Nagyon jó lett. Kitti
VálaszTörlés