7.fejezet

Másnap már nem akartam volna vissza menni, így különféle elfoglaltságot kerestem magamnak, de végig ott  volt  az eszemben és ez nem hagyott nyugodni egyik nap sem, ezért habár jóval távolság tartóbb lettem vele kapcsolatban ,mégis átmentem, de az érzéseim megijesztettek..nagyon is.

-Szia haver! Rá érsz?- kérdeztem a telefonba attól az embertől akire mindig is számíthattam és ez most is így volt. Nagyjából felvázoltam neki a napokban történteket és a segítségét kértem, hogy távolabb taszítsam Daynát magamtól , mert már túlságosan tartottam tőle , hogy beleszeretek.

-Miért lenne olyan rossz ha beleszeretnél?  -sóhajtva kérdezett rá arra a témára, amit mindig is kerültem. Legalábbis a gondolatától rettegtem és a félelmeinkkel mindig nehezen szállunk szembe.

-Mert lehetetlen szerelem lenne. Én csak egy nyári kaland lenék az életében, és ha beleszeretek csak szenvedni fogok.-magyaráztam , majd egy röpke pillanatra Adinára gondoltam, aki mostanában ritkán fordult meg a fejemben. Egyik lehetetlen szerelemből a másikba..nem is én lennék.

-Nem biztos , hogy szenvednél és egy nyári kaland nem is olyan rossz mint képzeled.

-De nem akarok nyári kalandot. Legszívesebben kitenném a helyi dzsungel közepébe és ott hagynám , hogy megszabaduljak az érzéstől vagy hazaküldeném az első járattal , de tartok tőle, hogy hiányozni fog és a gáz, hogy egyre jobban megismerem és megkedvelem.-vallottam be

-Akkor tedd az!-vágja rá Kurtis, mire az értetlenségemnek hangot adtam, ugyanis nem értettem mire mondta. -Ha félsz, hogy megismered akkor vissza kell térned ahhoz, hogy megutáltasd magad..hagyd a dzsungel közepén. Holnap úgyis kiránduló idő lesz.

-Ez azért durva lenne.-kételkedtem

-Jó, akkor ne hagyd ott, csak véletlen szerűen tévedjetek el, majd menjetek be abba a hazába , ahol bulit szoktunk szervezni mi, pedig pár haverral arra megyünk ha megdobsz egy üzivel mi egy kicsit beijesszük. A végén kiderülhetne, hogy csak szórakozni akartál és így sikerülne megutáltatnod magad.

-Nem hiszem, hogy jó ötlet.

-Most kell az a távolság közétek vagy nem? - tette fel a kérdést mire gondolkodás nélkül belementem.

" Holnap háromkor tali. Kirándulós ruhát vegyél , dzsungelbe megyünk ;) xoxo J. "-küldtem el az üzenetet és lelki ismeret furdalással bámultam a képernyőt, majd felhívtam Adinát, csakhogy még inkább fokozzam az érzésemet. Bár a beszélgetésünk során se Kurtis se Dayna nem került szóba , majdnem egy órán át csevegtünk csak úgy egymásról és a terveinkről.

-Szóval dzsungelezünk...kígyók madarak minden van bent? Az igaz, hogy van bent, egy vízesés?-kérdezte vidáman mosolyogva Dayna és felváltva nézte a tájat és engem, ahogy az útra koncentrálok.

-Aha, majd azt is megnézzük.- győztem le a késztetést, hogy elkezdek neki mesélni a helyről és az ott történt emlékeimről ő pedig mosolyogva kapcsolta be a rádiót , majd megigazította  a haját és beszélni kezdett , de nekem folyamatosan egy idegesítő csomó volt a gyomromban, talán az miatt, mert tudtam , hogy mit teszek vele. Számít rám és megbízik bennem én , pedig átvágom.

-Gyere pattanj ki.-mondtam mikor leparkoltunk a dzsungel közelébe és kis séta után elkezdődtek a fák sokasága. Kisé félve nézett körül, majd a szemébe ismét visszaköltözött az élet vidámság.  A hely számomra már ismerős volt, így tudtam merre van az a vízesés amire ő vágyik, ezért elsőnek arra tartottam, hogy legalább valami szép emléke legyen a helyről, a vízesés pedig mindenféleképp az volt.

-Minden rendben van? Furcsán viselkedsz..-szakított ki a gondolataimból , de csak egy bólintással jeleztem a hazugságom, miközben elmondtam volna, hogy nem , semmi nincs rendben, mert teljesen össze vagyok zavarodva.

-Ezeket a kókuszokat meg lehet enni?- mutatott a fejünk felé, mire felpillantottam és valóban egy kókusz fa alatt sétáltunk el.

-Persze.-vágtam rá és haladtam volna tovább, de mivel nem jött utánam visszafordultam.

-Nem fogok levenni onnan egyet.- ráztam meg  a fejem , mielőtt megszólalt volna.

-Nem is ezt akartam. - grimaszolt, mire az egyik szemöldökömet felhúztam és a számat fél mosolyra húztam.-Jó talán igazad van, de akkor én leszedem , csak segíts, hogy kell inni és enni. - kérlelt én pedig akárhogy is akartam nem tudtam ellenállni a kérésének. Úgy látszik a kezdetleges erőm, ami még hetekkel ezelőtt megvolt, elveszett.

-Te akarsz felmászni?- kérdeztem, amikor ledobta a táskáját a földre és a fába kapaszkodott , majd elkezdte felhúzni magát a kérdésemre viszont nem válaszolt, mert minden erejét elvette az , hogy három méterrel fentebb jusson. 

-Le ne ess!- mondtam neki, amikor már a felénél állt és a biztonság kedvéért pont úgy álltam, hogy elkaphassam, ha épp lezuhanna.

-Próbálkozok, de elfáradtam.- kiabált le és a hangja valóban zilált volt.- nem megy tovább.-döntötte a fának a fejét, majd hirtelen fél métert lecsúszott, miközben az ijedségtől felsikoltott.

-Onnan már le tudsz ugorni.-szóltam neki, mert a szemeit szorosan összeszorította és úgy kapaszkodott , mintha az élete múlna rajta.

-Te mit csinálsz?-kérdezte, amikor lejött én pedig a kezemet a fa oldalára helyeztem, majd felugrottam és a lábammal próbáltam feltolni magam.

-Szeretnél enni, szóval hozok neked.- mondtam és tudtam jól, hogy nem kellene ezt tennem, de mégis folytattam a mászást mígnem el nem értem a legközelebbi darabot és lassan csúsztam lefelé . Már a fa felénél jártam , amikor az egyik kezem félre csusszant én pedig lezuhantam és egy kevésbé fájdalmas találkozóm volt a földdel. 

-Úr isten! Jól vagy?- térdelt hirtelen mellém és az arcán valódi aggódás tükröződött én pedig válaszként elmosolyodtam, majd az egyik könyökömre támaszkodtam.

-Megvan a kókusz.-mutattam fel , mire az arcára varázslatos mosoly költözött. 

-Ledobhattuk volna , és akkor nem zuhantál volna ekkorát.

-Nem volt nagy távolság.-álltam fel és kivadásztam egy kést a táskám oldalából, majd ahogy a nagyapa tanította a kókusz alján lévő három lyukból megkerestem a legpuhábban , amit kifaragtam és átnyújtottam neki. 

-Elsőnek idd ki.-adtam oda. Ő óvatosan nyúlt oda és a keze az ennyimére simult miközben elvette tőlem, majd újra , amikor visszaadta. Eddig is így ért hozzám és csak most tűnik fel nekem?-kérdeztem magamtól miközben egy kicsi sziklát vagy követ kerestem, amit méterekkel odébb megláttam. A kókusz elkezdtem hozzá ütögetni,majd mikor sikeresen ketté tört leültünk a kőre és a késsel darabokat vájtam ki amit közösen ettünk.

-Nem ilyennek képzeltem. Ez olyan mint a dió.- jelentette ki az első falat után.

-Csak hasonlít rá és azért, mert még friss.Ha ki van szárítva valóban olyan mint a boltban kapható reszelék. -vontam vállat amikor lenyeltem a falatot és a következő darabot felé nyújtottam.

-Anya biztos imádná. -nézet maga elé, majd amikor az egész ehető részt eltüntettük ismét a vízesés felé indultunk.

-Vajon milyen lehet az indákon utazni, mint Tarzan?- nézett körül, majd ebben a pillanatban, megcsúszott az előtte lévő sárban , de nem esett el, mert a reflexem eléggé gyorsak voltak ahhoz, hogy még időben elkaptam..bár ebben segített az is, hogy olyan közel mentem mellette, hogy a kezünk néha összeütközött.

-Talán előbb tanulj meg a földön közlekedni .- mosolyogtam rá gúnyosan, mert ha ezt nem tettem volna akkor még inkább megkedveltetem magam.

A megjegyzésemre elfintorgott, majd mivel én még mindig nem húztam fel a nyakamba kapaszkodott és felhúzta magát, de nem engedett el sőt hátrébb se lépett, így olyan közel került hozzám, hogy az orrúnk összeért és az arcomon éreztem az ő nyugodt lélegzetét, ami az ennyimre nem volt mondható.

-Úgy látszik mostanában nem, hagyod, hogy bajom essen. 

-Talán csak azért,mert egy idióta vagyok aki jókor van jó helyen, ne képzelj bele többet. -mondtam és elengedtem a derekát, majd a kezét leszedtem a nyakamról és elindultam , mit sem törődve, hogy jön-e utánam, vagy nem.

-Jeff! Itt lehetnek ingoványok? - kiabált 

-Elméletileg igen.-válaszoltam hátra sem fordulva, de amikor segítségért kért kénytelen voltam felé pillantani, de ekkorra a térde alatti rész már nem  látszódott.Mivel siettem, így nem süllyedt sokkal többet, megragadtam a karját és kihúztam, csakhogy a lendületem egy kicsivel nagyobb volt, így hátra estem, magammal húzva őt is. Egy pillanatra elfelejtettem, hogy az ingoványba estünk bele pontosabban én, mert ő rám esett és a kezemmel az arcomat csikiző hajszálát a füle mögé tűrtem.  A mellkasom hihetetlen gyorsasággal süllyedt és nagy volt a késztetés arra, hogy megcsókoljam, de még nehezebb volt, megállítani magam, amikor előre hajoltam.

-Ügyesen szállj le rólam és menjél el jobbra, arra biztosan nincs szurdok. Egy erősebb ágat törjél le és segíts innen kijutnom. -mondtam a csók helyett, mire bólintott  és úgy tett ahogy kértem. Vajon visszacsókolt volna?-jutott eszembe, mert a  tekintetemet fürkésző barna szemből semmit nem tudtam kiolvasni és, amikor közeledtem felé ő nem tette ugyanezt. Az ő arca semmit nem árult el, mert az évek alatt jól megtanulta eltakarni az érzéseit.

-Kössz. - mondtam mikor én is két lábra álltam . Az egész lábát sár borította és az arcán is volt egy két folt, a hajáról nem is beszélve, de még ettől sem láttam csúnyábbnak. Hirtelen sarkon fordultam és elég gyorsan haladtam előre.

-Te most haragszol rám? -kérdezte mellettem futva amire kapásból rávágtam a nemet. És igaz is volt. Nem rá haragudtam hanem magamra és az érzéseimre. Arra a késztetésre, ami azt sugallta , hogy csókoljam meg, hogy fogjam meg a kezét . Egy szembe eső ágat félre toltam és nem csaptam vissza rá, hanem unottan vártam, amíg mellém ér. -Ha nem haragszol kérdezhetek valamit? 

-Ha nem kérdeznél is feltennéd a kérdést, akár hallani akarom, akár nem. -ráztam meg a vállam és indulni akartam, de elém lépet és mindkét kezét a mellkasomra tette. 

-Az előbb megakartál csókolni?-nézett bele a szemembe,  és a kérdésére a szívem vadabbul kezdett kalapálni, de ő ezt pontosan érezte, mert szélesen elmosolygott . Talán boldog volt, vagy csak szánalomból vigyorgott, mert úgy hitte sikerült neki és elérte, hogy bele szeressek. Szánt , mert rájött én sem vagyok különb és rám is ugyanolyan hatással van.

-Soha nem tennék olyat.- hajoltam közelebb a fülébe súgva miközben a kezét levettem a mellkasomról, majd leengedtem őket és kikerülve haladtam a kis vizes részhez, ahol reményeim szerint meg is tudunk fürödni, így megszabadulunk a sártól. Az utat végig csöndben tettük meg, én elől haladva és , csak akkor vártam be, amikor már  egy két levél választott el minket a tó szerű helytől.

Mikor az utolsó levelet is eltüntettem az útból fél szemmel csak az arcát néztem . A szemei nem változtak, de a szája ismerős mosolyra húzódott, csakhogy mikor rám nézett ez a mosoly le is tört , miközben gondosan ügyelt arra, hogy a  lehető legtávolibbról kerüljön ki.

A táskákat és cipőket egy helyre dobtuk le, majd míg ő lassan sétált bele én beleugrottam a hideg vízbe , ezzel telibe fröcskölve őt. 

-Igazán át gondolhatnád a dolgokat mielőtt cselekszel.

-Majd szólok ha valamit véletlen tettem.-emelkedtem ki a derékig érő vízben. Mivel a pólóm hátulja még így is sáros volt  egy gyors mozdulattal lekaptam és a vízben  próbáltam kisúrolni belőle a koszt.

-Bámulsz!-jegyeztem meg mosolyogva  és ha nem is mutattam ki, de örültem neki. Ő tagadás nélkül hátat fordított és a vízesés mögé ment, ahonnan csak a homályos alakját láttam. Illetve hátát, mert megfordult és valószínűleg ő is lemosta a ruháit.

-Fel lehet oda mászni? - hallottam meg a hangját mögülem. 

-Nem lehet és indulnunk kéne , mert esteledik. -ajánlottam miközben nagyon jól tudtam, hogy hiába esteledik, mi nem fogunk kijutni innen, amit egy óra kóborlás után közöltem vele.

-Úgy érted eltévedtünk? - nézett rám és leült a fa kiálló gyökerére .

-Teljesen..de tudok a közelben egy házat ahol meghúzhatjuk magunkat az éjszakára.

-Nem akarok itt éjszakázni.-suttogta, bár nem tudtam , hogy miért, de mikor a szemembe nézett és megláttam a könnyeit , leesett, hogy azért, mert nem tudott hangosabban beszélni.. akkor elsírná magát.

-Hé, nem lesz baj..csak egy éjszaka. -mentem közelebb , mire ő is felállt és hirtelen átölelt . Az arcát a mellkasomba fúrta a kezei pedig szorosan tekerte körém, közben a pólómba kapaszkodott. Az államat a fejére tettem, ami könnyű volt, mert teljesen egy fejjel voltam magasabb és a kezemmel a hátát simogattam. Még sohasem sírt előttem , akármennyire is készítettem ki , vagy bántottam meg, mindig mosolyogva felállt, de most valami más történt, amire nem voltam felkészülve.

-Nem lesz gond. Csak egy éjszaka.

-De én nem akarok egy éjszakát sem itt tölteni. -Engedett el és idegesen a hajába túrt, majd letörölte az arcát és  pánikolva nézett körül.

-Menjünk csak egyenesen és majd kijutunk valamelyik oldalon, de nem akarok itt maradni.-mondta és még egy könnycsepp szaladt végig az arcán.

-Félsz?-fogtam meg a kezét, mire ő hirtelen összekulcsolta az ujjainkat és megint hozzám bújt. 

-Nagyon, de nem azért amit gondolsz. Kiskoromba..elmentünk sátrazni és én este elkóboroltam. Én.. -folytatta volna, de hirtelen fel sírt és nem jött ki egy szó sem a torkán, de nem is kellett több. Nyugtatni kezdtem, majd mikor már csak szipogott egy puszit nyomtam  a homlokára .

-Gyere haza megyünk.

-De azt sem tudjuk merre van az !- mondta immáron nyugodtan én pedig lesütöttem a szemem.

-De tudom..végig tudtam-nyögtem ki, mire elengedte a kezem és egészen más tekintettel nézett rám. 

-Miért tetted? - húzta fel a szépen ívelt szemöldökét és a karját a melle alatt összefonta. 

-Mert  azt szerettem volna ha megutálnál.- nyögtem ki nehezen, mire fájdalmasan felnevetett.

-Sikerült . Tessék utállak. Teljes szívemből. -rázta meg a fejét és a hangja elég komolynak tűnt ahhoz, hogy tudjam igazat beszél.

-Figyelj, nem érted!

-Nem , tényleg nem értem! Miért olyan fontos , hogy utáljalak? Miért olyan fontos neked, hogy utálj engem?

-Mert félek! Félek, hogy beléd szeretek vagy , hogy  már most az vagyok. Össze vagyok zavarodva és könnyebb utálni téged, mint szeretni. Azt mondtad, hogy a bunkózás menekülés az érzelmek elől. Akkor azt hittem megbolondultál, de nézz rám. Teljesen igazad van.. Nehéz elhitetnem az agyammal, hogy nem szeretlek, mikor azt hiszem, hogy beléd zúgtam. -mondtam ki az eddig bennem rejlő szavakat . Féltem attól , ami ez után következik, de azért egy határozott és gyengéd mozdulattal félretűrtem egy szemébe lógó tincset , majd végigsimítottam a gyönyörű arcán. A kezem az állánál megállt és egy kicsit közelebb hajoltam hozzá, mire ő is így tett és a puha ajka az ennyimre tapadt. A kezével a hajamba túrt , majd átkarolta a nyakamat ezzel közelebb húzva magához.A gyomromban az ideges csomó helyét pillangók vették át, majd a nyelvemmel megnyaltam a száját , ami engedelmesen nyílt szét. Nem törődtem azzal, hogy pont ezt akartam mindenféle kép elkerülni és, hogy mi lesz ez után , csak élveztem a pillanatot. Azt a pillanatot, amikor a karjaim közt van és szeret engem.