5.fejezet

 Sziasztok ! Meghoztam az új részt és szívből remélem, hogy tetszeni fog. A vége miatt kicsit aggódtam, hogy vajon nem -e korai ilyeneken gondolkodni, de végül is minden szót leírtam, úgy ahogy jött. Szerintem biztos észre vettétek, hogy lett egy fejlécem, amiért köszönettel tartozok Vanessának.. :) Jó olvasást! ♥♥♥

Az éjjelem borzasztóan telt, mert a sok hülye gondolatok nem hagytak aludni , de hogyha pár másodpercre sikerült is, rögtön felriadtam és kezdődött minden előröl . Talán az álmom  vagy az esti buli hatása miatt , de eszembe jutott, hogy Kurtis sokkal inkább illik Daynához, mint én. Ő csajozó tipus és akármennyire is küzd még most sem tudja teljesen távol tartani magát attól, hogy ha odamegy hozzá egy lány egyből önmagától elküldje  és ritka nála a tartós kapcsolat . Ő tökéletesen megfelelne Daynának, de neki én kellek. Na persze nekem meg Adinára van szűkségem. Milyen szép is az élet..!

Morogva nyúltam a telefonom után, ami felkeltett egy újabb borzalmas álomból.

-Mi az? - kérdeztem nem épp kellemesen , és csukott szemmel , párnába bújt fejjel vártam, hogy az illető beleszóljon.

-Istenkém! Csak nem felkeltettelek? - kérdezte a már jól ismert hang, mire felmordultam. Szóval a rém álom folytatódik.

-De, éppenséggel , igen , de köszönettel tartozom , mert szerepeltél az álmomban és elhiheted, hogy borzalmas volt.

-Velem álmodtál? - kérdezte vékony hangon tettetett meghatódottsággal.

-Ja. Mint említettem borzasztó volt. Sőt életem legrosszabb rém álma.  -fokoztam még  mindig emlékezve rá, ahogy közel hajoltam Daynához és megcsókoltam.

-Csak azért volt rém álom, mert nem kaptál tőlem jó éjt csókot.

-Miért kerestél ilyenkor? - kérdeztem bunkó hangnemben, mert idegesített, hogy már megint játszadozott.

-Ilyenkor? Szívem egy óra...- erre kételkedve néztem a falon lógó szerkezetre és megdöbbenve vettem észre, hogy igaza van, sőt már egy is elmúlt.

-Jól van látom.

-Tökéletes, legalább a látásoddal nincs probléma. Szóval mikor találkozunk? Szerintem szörföznünk kéne, szeretnék végre megtanulni.

-Unatkozol? Túl hamar elment a játékszered? - kérdeztem utalva a tegnap estére.

-Tessék? Te féltékeny vagy? -nevetett bele

-Féltékeny ? Dehogy, csak elegem van . Elvárod, hogy szórakoztassalak a nap 24 órájában és ráadásul már megint kezdet , pont úgy mint a legelső napon .Előtört a "mindent megkapok és megszerzem" tulajdonságod. Engem is akarsz, de nem éred be eggyel , mert addig kell pár "játék" amíg itt vagy. Engem hagyj ki...elmegyek, szórakoztatlak a nyár végéig, de köztünk soha nem lesz több.

-Jól van. Majd csörgess meg ha itt vagy.- szólt semleges hangon és kinyomott én pedig éreztem, hogy ismét túllőttem a célon.

-A francba!- dőltem vissza, mert idő közben felültem. 

Zsebre tett kézzel tébláboltam a hotelben és vártam, hogy megadják nekem Dayna  ajtajának számát. Igaz, hogy csak fél óra telt el, de a veszekedés eléggé felébresztett és energiát is adott ahhoz, hogy 10 perc alatt ide érjek.

-103-as..-mondták én pedig bólintva indultam , majd türelmetlenül kopogtam és reménykedtem, hogy ő fog ajtót nyitni.

-Lent várj!- mondta semleges arccal mikor kinyitotta az ajtót és már csapta volna be, de gyorsabb voltam és az ajtó útjába tettem a lábam.

-Kérlek, sajnálom. Megint tapló voltam. -szegeztem le a fejem.

-Legalább már magadtól belátod. -csukta volna be megint az ajtót, de a lábamat nem vettem el onnan ezért most ő lett kissé ideges , így kitárta az ajtót, majd a kezét a mellkasomra tette, így lassan kilökött a folyosóra, mígnem a falig hátráltam, ő pedig előttem , bár ami nem tűnt fel eddig, az az volt, hogy egy fürdőköpenyben van, így zavartan néztem a szemébe.

-Jeffrey Weinig , hidd el nemcsak neked van eleged belőlem, mert ilyenkor én is falra mászok tőled és nem kell többször elmondanod, az életbe nem akarok most már tőled semmit. -folyatta, de csendben bánatos tekintettel közbe szóltam.

-Nincs elegem belőled.-suttogtam, így kissé csitítva őt, ami sikerült is, mert ezen meglepődött. Kerek szemekkel nézett rám, majd elmosolyodott. 

-Nincs? - kérdezett vissza , ezért bólintottam. -Szóval kedvelsz, csak bal lábbal keltél...-kezdett szélesedni a vigyora 

-Ne fokozzuk- figyelmeztettem immár én is halvány mosollyal , de ettől függetlenül már látszatja sem volt  az előbbi feszültségnek. 

-Lent várlak, elkérem a pót szörf deszkákat, ami a raktáron van. -kacsintottam rá , majd egy rövid ideig átöleltem , csakhogy megbizonyosodjak róla, minden rendben van -e közöttünk és elmentem mellette. Persze lent összefutottam Kurtisékkel és megbeszéltük, hogy négyesben töltjük a mai napot, így már közösen vártuk Daynát, aki látszólag meglepődött, mikor leért. 

-Szia. Nem baj, ha csatlakozunk, ugye? - kérdezte Adina Daynától egy édes vigyor keretében, mire a lány csak megrántotta a vállát. 

-Dehogy, legalább többen tudtok majd kiröhögni, ha a vízbe esek. 

-Nem tudtál nemet mondani , mi? - lökött meg egy kicsit, amikor lemaradtunk. 

-Valahogy úgy..meg gondoltam, hogyha ők is velünk vannak, talán nem veszünk össze. 

-Hát persze, hogy nem fogunk. A legjobb formádat kell mutatnod Adinának.- nézett rám kekeckedő mosollyal, én , pedig egy  grimaszos nézéssel, majd hamar beérve őket letelepedtünk. 

-Látom osztozkodtok a helyen. - jegyezte meg Adina mosolyogva, amikor Daynával sikerült végre kiterítenünk a nagy plédet. -

-Igazság szerint, ha Jeffrinen múlna én feküdnék a forró homokban.- vont vállat Dayna, majd a ruháit elcsomagolta a táskájába Adina pedig felnevetett a megjegyzésen. 

-Nem hiszem. Jeff nagyon udvarias szokott lenni. 

-Valóban? - kérdezte meg mosolyogva a barna hajú lány rám pillantva én pedig hirtelen álltam fel. 

-Jössz? Ahogy látom tökéletes hullámok vannak, ezen hamar megtanulhatsz. - hívogattam és segítség képen a kezemet nyújtottam. 

-Dehát csak most kezdetem beszélgetni Adinával és naptejjel sem vagyok lekenve.-rázta meg a fejét , de nem akartam tovább beszélgetni hagyni őket, ezért mindkét kezét megragadtam és felhúztam.

-Nem fogsz leégni, Adina meg itt lesz egész nap, de a hullámok nem . -érveltem és hátra intettem, majd vonszoltam magam után Daynát és a két deszkát. 

-Csak nem fordítva sült el , amit kiterveltél? - nézett rám mosolyogva és a szemöldökét húzogatta. Elsőnek ismét a parton gyakorlunk, így , amíg a lábát igazítottam ő a vállamba kapaszkodott, hogy ne essen le. 

-Nem terveltem ki semmit, csak nem szeretném, hogy elszóld magad. -léptem hátra , majd elkezdtem oktatni. 

-Miről?- kérdezte miközben lefeküdt a deszkára és tapsra felállt a korábban beállított mozdulatba. 

-Te is tudod.-zártam le a témát, de ő még azért megszólalt ezzel kapcsolatban, bár örültem neki, hogy ezt halhattam, mert valamelyest megnyugtatott.  

-Soha nem köpnélek be. Csak jó volt nézni a szenvedő és aggódó arcodat. 

10 perc gyakorlás után beúsztunk a kisebb hullámok közé , ahol még magyaráztam, arról, hogy lehet elkapni  és rajta maradni a hullámon . 

-Akkor megpróbálom. -bólintott és már meg is fordult a deszkával.  

-Maradj rajta ! Menni fog! - biztattam, amikor felállt és megremegett alatta a deszka, de nem csak én, hanem kintről is kiabáltak neki Kurtisék. Már majdnem végére ért, amikor hirtelen eltűnt a vízben . Oda úsztam a deszkával együtt, majd vártam, amíg kitisztult a látása és szomorkásan néz rám.

-Jó volt. Próbáld meg azt elkapni és sikerülni fog, nem kell paráznod. -biztattam, majd elláttam még egy két tanáccsal és ha egy két borulás  volt is jól elszórakoztunk ketten a vízen.  

-Nézd ez kicsi.  Most mindketten rajta maradunk és gyere közelebb , majd ugorj át hozzám. 

-Nem! Félre fogok ugrani! Vagy lelöksz..

-Indulás!- mondtam és tudtam, hogy úgyis jönni fog, így megfordultam, majd gyorsan úsztam egy darabig és felpattantam a deszkára, közben vártam , hogy ő közelebb jöjjön. 

-Nem merek!- rázta meg a fejét, ezért kinyújtottam a karom. A hullám már kezdett eltűnni, amikor megragadta és átugrott.

-Fordulj meg!- figyelmeztettem, mert éreztem, hogy a deszka oldalra csúszik. Az ellentétes irányba dőltem, majd a csípőjére tettem a kezem és őt is arra irányítottam, így sikerült rajta maradnunk. 

-Nyisd ki a szemed!

-Nyitva van!- válaszolta félelemtől remegő hanggal. 

-Akkor mindkettőt. -forgattam meg a szemem, majd láttam ahogy előttem lassan kiteszi a kezét , majd a feje felé emeli őket és belekurjant a levegőbe, csakhogy ebben a pillanatban a hullám eltűnt alólunk, így mind a ketten beleestünk a vízbe  , majd egymásra mosolyogtunk, mikor  feljöttünk. 

-Látod? Megcsináltuk. - kacsintottam rá , mire elpirulva bólintott, amit meglepve vettem észre.  

-Vidd ki a deszkát én bemegyek a másikért.- mondtam hátra mutatva, majd úszni kezdtem mielőtt a víz elsodorná.  Egyszer sem pirult még el...még akkor sem amikor  csak pár centi választotta el tőlem.

Vizesen és fáradtan dőltem le a pokrócra , és hallgattam, ahogy a lányok valami sztárokról csacsognak , hogy mennyire cuki , majd Kurtissel jelentősen összenéztünk , mire ők elhallgattak. 

-Gond van , fiúk? -kérdezte kíváncsian a szőkeség. 

-Dehogy , csak Jeff épp azon gondolkodott, hogy elmegy nekünk inniért.-magyarázta ki Kurtis. 

-Kurt meg mindenféleképp velem akart tartani.-bólintottam , mire gyilkos tekintettel nézett rám. 

-Én limonádét kérek, Jeff. -adta le a rendelését Dayna, majd Adina is közölte a haverommal, hogy mit szeretne. 

-Segíteni akarok? Komolyan? - kérdezte meg Kurtis mikor már elég messze kerültünk ahhoz, hogy ők ezt ne hallják. 

-Jeff  azon gondolkodik , hogy elmegy italokért... viccelsz? -néztem ugyanúgy rá , mire felsóhajtott. 

-Legalább nem kell hallgatnunk őket. -mondtam, mire fájdalmasan nézett rám.

-Amíg nem voltál  sokkal rémesebb témákról beszélgettek.

-Nem akarom tudni, hogy miről.- ráztam meg a fejem , majd leadtuk a rendelést az újonc fiúnak , bár kissé béna volt, szóval mi csináltuk meg magunknak. 

-Hihetetlen, hogy így is ki kell fizetni . Kiszolgáljuk önmagunkat, majd még ezért pénzt is kérnek. -rázta a fejét , majd átnyújtottuk a kért üdítőt. 

-Ara gondoltunk Adi-val, hogy játszhatnánk röpit. - vetette fel az ötletet Dayna én pedig nem tudtam figyelmem kívül hagyni, hogy hirtelen milyen jól kijönnek. 

-Mi Jeffel együtt vagyunk.- foglalt le Kurt.

-Mi is így gondoltuk.-mosolyogtak össze, majd miután kiürültek a poharak és felszabadult a pálya elfoglaltuk. 

-Adjunk nektek egy kis előny pontot, csakhogy tisztességes legyen? - kérdeztem mosolyogva 

-Szerintem rájuk férne- állt mellém Kurtis is 

-Hiányozni fog még nektek az a pont. - vigyorogtak ránk, majd egymásra és beálltak egymás mellé, majd kezdtek is, mi pedig ahogy sejtettük rögtön elsőre az ő pályájukon pattant le a labda , így miénk volt  a pont, majd ez után még három hasonló esett következett. 

-Egyszerűbb lenne, ha most mi inkább meg se mozdulnánk, csakhogy ti is előnyhöz jussatok. - incselkedtem, Kurtis pedig csak nevetve bólogatott, majd vissza állt.

-Gyerünk lányok, ígérjük, hogy gyengédek leszünk.-kacsintott át, majd ahogy ez a mondat elhagyta a száját a labda hihetetlen gyorsasággal  röpült el mellettem, így a földre terültem, hogy megmentsem, de csak a fejem fölé sikerült felhoznom, amibe Kurtis ugyan beleért, de ez nem volt elég , hogy átmenjen a hálón ők pedig visongva összepacsiztak. Kezdők szerencséje.-súgtunk össze Kurtissel, csakhogy az ötödik ilyen dobás után már kezdett gyanús lenni. 

-Minket átvertek.- feküdt a térdére Kurtis. 

-Átvertek? Szerintem inkább porig aláznak.- ingattam a fejem. - Két csaj, haver mi van veled? 

-Velem? - mutatott magára.- Nem jók a passzaid. 

-Semmi baj nincs az én passzaimmal. - védtem meg magam, majd mindketten kifújtuk a levegőt és véget vetettünk a szünetnek. 

-Menni fog.-pacsiztunk össze reménytelien. 

-Nem hiszem el!- dobta a földre Kurt a labdát, amikor a lányok leütötték a 10. pontjukat , ami  most a mecs végét jelentette . 

-Mennyi is volt az állás? 10-? -kérdezte Dayna széles vigyorral , mikor karöltve elmentek a barátnőjével . 

-Az elején sikerült az a négy pont és kész.  Semmi más. - artikulárta Kurtis minden egyes szót nekem.

-Tudom.-tettem én is hasonlóan, majd a lányok után indultam, csakhogy Adina már pakolni kezdett .

-Szerintem mi megyünk.-mutatott felfele, ahol szürkés felhők igyekeztek ők pedig egy hosszas búcsú után el is tűntek. 

-Én is pakolok , jó?- kérdeztem Daynától, mire ő bólintott és mellém gugolt, miközben hatalmas szemekkel meredt rám. 

-Mit szeretnél?- húztam fel a szemöldököm. 

-Még utoljára bemehetek? 

-Elég hamar jön erre a vihar.-húztam a szám és a deszkákra néztem , ő pedig alkudozni kezdett, így végül is beadtam a derekam, majd fél szemmel őt néztem miközben pakoltam. Amikor sikerűlt felállnia egy elég nagy hullámra a figyelmemet rá összpontosítottam , ám ő abban a pillanatban ahogy kiegyenesedett le is esett a nagyobb baj , akkor volt, amikor még mindig nem láttam felbukkani az alakját és hirtelen a szívverésem felgyorsult az ijedségtől. 

-Dayna!- kiabáltam oda , de tudtam, hogy felesleges, mert a víz alatt úgyse hallja meg, ezért befele futottam , arra amerre beleesni láttam. A vízben már vihar erősségű szél tombolt , és az ez miatt keletkezett hullámok csak hátráltattak , hogy közelebb kerüljek, de végül is sikerült nagyjából oda jutnom, ahol ismét kiabáltam, majd lebuktam a víz alá. A víz csípte a nyitva tartott szememet , de ettől függetlenül csak a most felkavarodott mocskot láttam a máskor tiszta  vízbe, amit a szél belefújt. Levegő hiányába felbuktam egy pillanatra a felszínre, majd ismét lefelé úsztam. A tüdőm kezdett összeszorulni, amikor hirtelen megcsiklandozta valami a talpamat én pedig rögtön oda nyúltam . Az ő haja volt. A keze után nyúltam, majd felhúztam a felszínre, de a szeme csukva volt és nem vett levegőt. A pánik még jobban elkapott és a lehető leggyorsabban úsztam ki, majd mikor már leért a lábam felkaptam a kezembe  és kirohantam vele , ezek után pedig lefektettem a földre és mesterséges légzést adtam. 

-Dayna..- ráztam meg a vállát, majd az érdes bőrkeményedéses kezemet az ő puha arcához tettem. Nyugodt volt és semmi jelet nem adott, hogy itt lenne , a pulzusa pedig egyre gyengébb volt. Útoljára még megpróbálom és hívom a mentőket.-gondoltam, majd  nagy levegőt vettem és a számat ismét  az ővére tettem, miközben befogtam az orrát. 

A megkönnyebbűlés hatalmas mértékben terjedt szét a testemben, amikor hirtelen elkezdett vizet felköhögni , majd kinyitotta a szemét . 

-Ilyet mégegyszer ne tegyél.- húztam szorosan az ölembe és nem érdekel, hogy mit gondolhatott a karjaimba zártam a fejem pedig a nyakába temettem. Ez az egész megrémisztett. Egyrészt az, hogy majdnem megfulladt másrészt , pedig , hogy elmondhatatlanul aggódtam érte, ami azt jelenti sokat jelent nekem, mert másképp nem így reagáltam volna le. Ugyanúgy kihoztam volna , persze aggódással, csak nem éreztem volna azt a félelemet, hogy talán elveszíthetem. 

-Köszönöm.- nyögte ki nehezen , mikor eljutott az agyáig, hogy mi történt vele.  

-Gyere.- húztam fel és a maradék csomagot a hátamra kaptam, majd a derekánál fogva kísértem , hogyha elesne, vagy megszédülne elkapjam. Az eső barna foltokat hagyott a homokban maga után és bár nem tudom pontosan mikor kezdhetett esni, csakhogy nem javasolt ilyenkor kint maardni, mert amilyen ereje volt a szélnek rögtön kidönthette volna a mellettünk lévő fát. 

-A hotelben van egy orvos, meg kellene vizsgálnia. - erősködtem az ajtaja előtt, de ő továbbra is makacskodott, miszerint semmi baja. 

-Bármi van hívj!- kértem és el akartam tőle köszönni. 

-Ilyen időben elmész? - nézett rám kérdőn , mire bólintottam. 

-Addig nem maradnál amíg el nem csillapodik ? - nézett rám kérlően . 

-A szüleid nem hiszem, hogy örülnének neki, ha csak úgy vizesen piszkosan belépnék és megvárnám az esőt. -mondtam egy kifogást ami átfutott az agyamon, mert most leginkább azt kívántam, hogy hadd maardjak biztos távolságban tőle. 

-Mindegyikünknek külön szobálya van.-mondta és behúzott.

-Vagy inkább lakosztálya.- jegyeztem meg belépve a hatalmas nappaliba. 

-A fürdő arra-mutatott az egyik ajtóra , de előbb ő ment el , majd egészen éjfélig kártyáztunk , mert csak ez után állt el a vihar, bár a fejemben végig ott motoszkált az a gondolat, ami ott kint tőrt rám. Elvégre akivel törődsz és akiért aggódsz azt valamennyire szereted én, pedig nem akarom őt szeretni. Semmi értelme nem lenne.