4.fejezet

 Sziasztok! Mivel ma már itthon vagyok ezért gyors megírtam nektek  a részt, ami remélem tetszik, majd nektek és rettenetesen köszönöm a 12 rendszeres olvasót, a több, mint 2000 látogatót és a sok pipákat, kommenteket. Nem is tudjátok mennyire jól esik, de nem is húzom az időt. A fejezetek most már ismét visszatérnek a régi kerékvágásba és 3-4 naponta hozni fogom őket , jó olvasást! ♥♥

 Mivel mára hajókázást terveztünk ragaszkodtam a reggeli indulásért , így  reggel nyolc körül már a móló felé sétáltunk és a  levegőben kínos csend ült. Legalábbis nekem az volt ő viszont csak bambult  maga elé és elég sűrűn pislogott előre , néha viszont túl sokáig maradt lecsukódva a szeme és ilyenkor csak felkuncogtam rajta.

-Zavar a korán kelés? - böktem oldalba mire csak lustán megrázta a fejét , pedig én titokban reménykedtem , hogy nem válik ínyére.

- Nem , csak rossz éjszakám volt.-vonta meg a vállát és gyors témát terelt a hajókkal kapcsolatban.

-Pontosan , mikor indul a hajónk?

-Amikor , csak akarjuk. Nem vagyunk időhöz kötve , feltéve , ha Bill kölcsönadja nekem a járgányát.

-Te fogod vezetni? - kérdezte , mire bólintottam az ő arcára pedig kiült a pánik. - Jézusom, meg fogok halni. Vagy napokig a vízen ragadunk. -Aggodalmaskodott és ha a tekintete még hiteles is volt a hangja árulkodott arról, hogy nem izgul ezek miatt, mégis úgy éreztem meg kell védenem magam.

-Csak , hogy tisztában légy vele , profi módon vezetek kisebb hajókat. Már kiskorom óta apuval tartottam és 10 évesen kezdett taníttatni , de igazán csak 4 éve fogtam fel az értelmüket és tavaly le is vizsgáztam. Nem fogunk a vízen ragadni, de ha mégis én ki tudok úszni téged pedig boldogan otthagylak a semmi közepén.-a mondatom végén fintorogva megrázta a fejét, de nem reagált semmit.

-Itt vagyunk, de állj meg egy pillanatra. -kértem, de a hangomban ez a része nem hallatszott , ő pedig nem akart megállni , így sóhajtva utána nyúltam, majd magam felé fordítottam. -Bill nem szereti a magad fajtákat, sőt az nem is kifejezés, hogy nem szereti engem viszont kedvel, ezért gondoltam, hogy ennek ellenére kölcsönadja nekünk a gépét. Tegnap már telefonon lebeszéltem vele, de akkor nem mondtam el, hogy milyen is vagy, szóval viselkedj valahogy átlagosan.-kértem tőle, mire a száját gúnyos mosolyra húzta.

-Vagy még jobb lenne, ha úgy viselkednék , mint Adina, nemde bár? -a kérdésére a számat csak egy vékony vonallá húztam , de ezen kívül semmi mást jelet nem adtam, hogy hallottam volna a megjegyzését. A hajából kivettem a méregdrága áráról árulkodó napszemüveget, majd a haját előre igazítottam, hogy valamelyest természetes formát nyújtson.

-Ezt tedd el .- nyújtottam felé a szemüveget , amit csak egyszerűen bevágott a táskájába. A szeme szikrákat szólt ahogy rám nézett, mire csak zavartan összehúztam a szemöldököm és kérdő tekintettel néztem rá.

-Így már nem tűnik fel , hogy milyen is vagyok? -húzta fel a szemöldökét és az eddig csilingelő hangja most fagyossá változott. Egy rövid pillantással végignéztem rajta. Egyszerű kék lábujjas papucs volt rajta . Egy fehér ruhát hordott , ami a combja közepéig ér alatta pedig átlátszik a kék fehér csíkos fürdőruhája. A vállán két táska lógott. Kurtán bólintottam, majd egyszerre indultunk végig a mólón.

-Ne feledd, csak természetesen.-súgtam neki oda, amikor csak pár méter választott minket el a háttal álló Bobtól.

-Nyugi, teljesen olyan leszek , mint a drágaságos Adinád.

-Vagy inkább meg se szólalj. -kértem tőle , majd hangosan odaköszöntem Bobnak és bemutattam neki Daynát.

Bob semmit se változott mióta legutóbb találkoztunk, pedig  már vagy egy éve  nem láttam. Középmagas köpcös férfi volt. Az ősz haját egy hajós sapka alá rejtette , de az idő már az arcán és a kezén is meglátszott. Váltottunk egy pár perc baráti csevejt, majd odaadta a kulcsot és jó szórakozást kívánva otthagyott bennünket.

-Már kezdtem izgulni, hogy tőled is fog kérdezni. - fújtam ki a levegőt , majd mosolyogva a kezemet nyújtottam Daynának, hogy felsegítsem a hajóra, de ő csak fagyos arccal felkapaszkodott a hajó korlátjára és áttornászta magát a fedélzetre, majd körülnézet. Én pillanatokon belül már a kormány mögött álltam és boldogan fordítottam el a kulcsot, mire a motor felbőgött.

-Kapaszkodj.-kiabáltam ki és már el is indultam , csendbe fütyörészve. Nem mentem gyorsan mégis pillanatokon belül egyre kisebb pontban láttuk a partot és a többi hajót, majd egy óra után leállítottam a hajót és kisétáltam a most fedélzeten napozó lányhoz.

-Na milyen? Ilyenre számítottál? -kérdeztem, de nem válaszolt, csak makacsul bámult előre fele. -Mi bajod van? - sóhajtottam fáradtan.

-Semmi. -vont vállat , mire lemondóan néztem rá.

-Az a baj , amit  kint mondtam?

-Igen.

-Minden egyes szava igaz volt.-ráztam meg a vállam, mire izzó tekintettel nézett rám.

-Nem, nem volt.  Nem vagyok hisztis picsa, mint aminek hiszel és igenis tudok rendesen viselkedni, sőt soha nem viselkedem elkényeztetett módon és nem nyávogok akkor, hogyha nem kapok meg valamit, de te mégis rettegsz, hogy mit fognak szólni, hogyha velem látnak.

-Egy szóval se mondtam, hogy hisztis picsa vagy, de a többi teljesen igaz rád, lássad be. Mindig is mindent megkaptál és ezt mostanra már el is várod, mert szörnyű módon el vagy kényeztetve, de ezek szerint nem hangoztatom eléggé.

-Legyen ahogy akarod, talán tényleg így viselkedem, de legalább nem vagyok olyan egoista bunkó , mint te. -szűrte a fogai közt, majd a mellkasomra bökött.

-Nem vagyok egosta bunkó.

-Dehogyisnem.-nevezett fel. - Azt hiszed mindenkinél jobb vagy, így ítélkezhetsz és ha úgy adódik nyugodtan viselkedhetsz lekezelően. Úgy gondolod, hogy te mindent tudsz, pedig még  egy lánynak se tudod elcsavarni a fejét , merthogy Adina még mindig Kurtissbe van habarodva, illetve mindig is belé volt. -mondta és az utolsó mondatott tudtam, hogy csak azért hozza fel, hogy megbántson.

A fejemet ráztam miközben egyértelműen lenézően néztem rá, majd a hajó hátuljára mentem, hogy a kisebb vasmacskát a vízbe dobjam és a fejemben felbukkant egy ötlet miszerint tényleg nem rossz gondolat a korábbi elméletem. Én kiszállok a mentő csónakkal , Dayna , pedig vagy megoldja a  problémáját, vagy itt marad örökre, de ez még tőlem is szemét dolog lenne vele kapcsolatban.

A vizet figyelve azon töprengtem, hogy vajon milyért is utálom ennyire őt. Soha életemben nem utáltam senkit ennyire, sőt az emberek 99 százalékával kedves voltam és figyelmes. Erről az oldalamról , csak az ismerhetett, aki már elégszer keresztbe tett nekem szándékosan és Dayna semmivel nem ártott.

Valóban rühellem az elkényeztetett apuci lányokat ,  de őket sikerült lerendeznem. A pult mögül kiszolgáltam őket és az utálatomnak nem adtam hangot velük szemben.

Talán csak azért nem , mert nem volt alkalmam rá...-tisztáztam, de ahogy hátam mögé néztem a harag megint elárasztott.

 Nincs igaza. Tegnap is kedves voltam hozzá és megbíztam enne, amit ő ki is használt. -vígasztaltam magam, majd több alkalmat kerestem, de nem találtam olyat, amikor nem ítéltem el. Sőt egyszer sem volt olyan, hogy teljes esélyt adtam annak, hogy megismerjem.-Mire feleszméltem már mellette álltam.Zavartan fürkésztem az arcát, majd leülltem mellé, mire felült, a törölközőt az ölébe ejtette és a sarkát kezdte piszkálni.

-Sajnálom.-mondtam halkan, de a fejét rögtön felém kapta. Az arca semmit nem változott és a tekintete azt sugallta, hogy egy sajnálom nem elég, de ezt magamtól is tudtam.- Talán igazad van és túl könnyen elítélek embereket. Amióta megismertelek alig volt olyan pillanat, amikor nem szóltam be, de te eddig folyamatosan bírtad , én pedig szinte rá se döbbentem mit teszek.-mondtam ki.-Vagyis ez nem igaz. Teljesen tudatosan cselekedtem , viszont azt hittem ez a legjobb és nagyon sajnálom. Tényleg.- bizonygattam.

-Én nem fogok bocsánatot kérni.- rázta meg makacsul a fejét , mire a szám kissé felgörbült. -Nem is kell, csak bocsáss meg. Túllőttem a határokon.

-Tényleg szarul esett.- nézett rám . Az arcáról eltűnt a gyűlölet, és egy pillanatra láttam is, hogy igazat beszélt , mert az arca elkomorult, majd a szája felgörbült és a szemébe visszaköltözött az életteli csillogás.

-Megbocsájtok egy valamiért cserébe... egy bocsánat puszi. -mutatott az arcára, mire a szememet megforgattam. Soha nem adja fel. Végül is a szemforgatás után közelebb hajoltam , majd adtam egy puszit a felém eső arcára, bár tovább tartott , mint terveztem. Megfordult a fejembe, hogy belefordul vagy valami mással próbálkozik , de ő csak halvány mosoly kíséretében várt.

-Szóval mit csinálunk holnap? Nézünk teknősöket?- kérdezte izgatottan.

-Dehogy. Az unalmas és a lányok béna romantikus filmekbe szokott lenni, csakhogy mi nem vagyunk az ilyenek szereplői. -ráztam a fejem miközben a gondolataimat egy zavaros mondatba foglaltam össze, amit reméltem, hogy ért.

-Nem, nem vagyunk, mert ha az lenne akkor te már rég az ennyim lennél. Illetve én a tiéd..mindegy. -rázta a fejét lemondva az ötletéről.

-Tökéletes, nincsenek teknősök. Hozok innit .-pattantam fől . Mire visszaértem ő a táskájában kutakodott , majd diadalmas tekintettel bújt ki belőle , a kezében egy fényképezőgépet szorongatva.

-Tessék.-adtam neki oda a neki szánt limonádét, majd a masináját kezdtem vizsgálni, amit ő szó nélkül tűrt.

-Lefényképezel?- nézett rám hatalmas szemekkel , mikor vissza akartam nyújtani.  Egy mosollyal jeleztem a válaszom , majd megvártam, hogy a hajó szélére álljon és széles mosollyal nézzen a lencsébe, majd  ismét   vissza nyújtottam, amikor észrevett valamit és elindult érte.

-Ne piszkáld!- szóltam neki , amikor feltűnt, hogy a sapkámat és a szemüvegemet nézte ki magának és utána indultam, de addigra a dolgaim már rajta voltak.

-Tök jól áll..- tisztázta , amikor a hajó sötétített ablakába nézett .

-Nagyon, de most már tedd le. Legalább csak a sapkát.

-Miért? Mi olyan különleges benne, hogy nem szabad hozzá érni? - kérdezte zavarodott  tekintettel és nézegetni kezdte, majd észre vette az alá írást.

-Juj de cuki.- mosolygott rám és hátrafelé lépkedett. Egy röpke másodpercre azt hittem, hogy belefogja dobni a vízbe, de mikor visszatette a fejére megnyugodtam.

-Csíz! -szóltam neki és a gépen lévő gombot kezdtem nyomogatni, így a legtöbben hülye fejet vágott illetve mozdulatképnek sikerült, mert nem tudott előre "beállni". A legutolsón meglehetősen jól nézet ki.

-Tényleg jól áll. -néztem le magam mellém, bár csak fél fejjel voltam magasabb . Egy bólintással tisztázta , majd

megfogta a csuklómat és a széle felé húzott.

-Gyere, kell veled is egy kép. -mondta és szorosan mellém állt.

-Miért kell, hogy én is benne legyek?- kérdeztem és el szerettem volna, menni , de nem engedett.

-Mert szeretnék rád emlékezni.- válaszolt és olyan tekintettel nézett rám, mintha ez tök természetes lenne.

-Azt hiszem emlékezni fogsz rám fénykép nélkül is. A srác aki nem lehet a tiéd .Ezzel már kiemelkedek a tömegből.. és még ha nem is akkor is ott vannak a csípős megjegyzéseim. Nem hiszem, hogy akárki is így merészel beszélni veled.

-Nem is volt tömeg..-dünnyögte , mire inkább csak visszaálltam mellé és a kamerába mosolyogtam, amit a lehető legmesszebb tartottam magunktól, majd lenyomtam a gombot , mire a vaku mindkettőnket megvakított, amit ezek szerint véletlen sikerült megnyomnom. Ez után inkább ő átvette a gépet, majd a jó hangulat majdnem veszekedésé alakult, arról, hogy ki a béna .

-Hűtsd le magad! -mondta, majd felkapta a mellette lévő vízzel teli vödröt és az egész tartalmát rám borította és mind a ketten nevetésben tőrtűnk ki. Pár lépéssel átszeltem a köztünk lévő távolságot, mire ledöbbenve állt. A kamera már rég az asztalon feküdt így nem kellett aggódnom . Könnyedén felkaptam a kezembe

-Ugye tudsz úszni? -kérdeztem , amikor már a hajó korlátjánál álltunk.

-Igen.. vagyis nem. Nem. -kiabált, amikor már a levegőben volt. Ijedten néztem utána és már készültem, hogy utána ugrok, amikor felbukott a víz felszínén.

-Most tudsz úszni vagy nem? -kiabáltam felé.

-Ha emlékszel még a szörfös napra, akkor  tudnád, hogy tudok, csak nem akartam, hogy beledobj.. -mondta, mire mosolyogtam és hátrébb léptem , majd nagy lendülettel én is a vízbe vetettem magam és mosolyogva bukkantam fel mellette. 

-És hogy jutunk vissza?- kérdezte , mikor a hátamra fordulva lebegtem a felszínen.

-Nyugi megoldjuk. -mondtam  mire sóhajtott és a hajó fele úszott.

- A másik oldalon van egy létra felszerelve.- mondtam, hogy feleslegesen ne kerülje meg a hajót és én is utána indultam.

-Van egy kis gond..- lépett mellém amikor már fent voltunk.

-A szemüvegedet fogtam a kezembe ,így nem süllyedt el , de a sapkád tiszta vizes lett, így a felirat elmosódott. -mutatta én pedig visszatettem a fejére.

-Én dobtalak bele a vízbe és amúgy is, Adina máskor is rá tud firkálni a sapimra.-ráztam meg a vállam.

-Dehát ez Adinától volt..biztos hülyéskedtetek meg minden és így került rá , így egy emlék is rajta volt..nem? -kérdezte , mire csak hümmögtem, hogy így volt és kifeküdtem száradni.

-Nem is vagy dühös, hogy tönkrement?- kuporodott le .

-Nem.-ráztam meg a fejem. Magam se értem, hogy miért nem haragszok önmagamra, hogy tönkrement , de a mosoly, ami arról árulkodott, hogy jól érzem magam nem akart eltűnni és így volt ez a hangulatommal is. Nem lettem dühös vagy csalódott, csak ugyanolyan derűs.

-Nem értelek.-rázta meg a fejét

-Én se téged.-mondtam , mire felnevetett.

-Hát nem vagy egyedül.. -válaszolt és elkezdte piszkálni a mellkasomat. Kis köröket rajzolt, a bőröm pedig bizsergett azon a helyen , ahol megérintett.

-Nem gondolkoztál még rajta, hogy jó kislány leszel? Legalábbis visszahúzódóbb? - kérdeztem és elvettem a kezét.

-De megfordult már a fejemben és meg is próbálkoztam vele. -válaszolta egy vállrázás keretében.

-És mi történt? -húztam fel a szemöldökömet, majd a válaszán elröhögtem magam.

-Unatkoztam. -Ezek után élveztük a csendet és a lágy szellőt , ami csak a vízen volt érezhető, de a telefonom vad pittyegésbe kezdett , amiről tudtam, hogy sms. Hagyni akartam, mert jelentéktelennek tulajdonítottam , de a kíváncsiságom győzött , így végül is megnéztem, de tévedtem, jelentéktelen volt. Csak Kurtis küldte, hogy este a parton lesz egy buli és menjek el velük rá. Gyors válaszoltam neki , hogy ott leszek és visszaballagtam Daynához. Már nyitottam a számat, hogy megkérdezzem van -e kedve velem jönni, de inkább nem tettem, helyettem ő szólalt meg.

-Hazamegyünk?-kérdezte bár a hangja inkább kérés volt, így megkérdeztem, hogy szeretne-e , ezek után pedig elkezdtem visszafele kormányozni. A gyalog  megtett utat végigbeszélgettük, majd egy arcra puszi után , amit ő adott fel is sietett a lépcsőn én, pedig hazafele sétáltam, majd pár óra múlva találkoztam a mi kis csapatunkkal . 

-Nem zavar? - kérdeztem Adinától. Már elég rég óta lent voltunk a parton , most épp a pultnál ültünk és Kurtis elment hozni innivalót, de visszafele leállították beszélgetni, amivel nem is lett volna baj, hogyha nem csajok lennének , vagy elküldte volna őket.

Ő , csak megrázta a vállát.

-De . -piszkálgatta a pult szélét én , pedig átkaroltam és megsimogattam a karját. Amit ő mosolyogva tűrt.

-Na és milyen volt a te napod?

-Meglehetősen jó.. ma hajókázni voltunk.

-És kibírható a lány?

-Tűrhető.- biccentettem, mire a mosolya szélesebb lett.

-Már csak az kell, hogy összejöjjetek. Én megmondtam , hogy megfogod kedvelni. - dőlt hátra, mire megráztam a fejem. 

-Nem kedvelem és rémes lenne, ha mi összejönnénk..soha nem járnék vele.- közöltem, majd egy percet kértem, hogy elmenjek az üdítőnkért. Talán egy valami rosszabb lenne, annál, hogy én és Dayna járnánk az pedig az, hogyha megkedvelném, márpedig pont azt teszem. És ha megkedvelem lehetséges az is , hogy beleszeretek.. hülyeséget beszélek, soha nem szeretném meg. 

Ekkor egy ismerős hajzuhataggal találtam szembe magam. Dayna egy strandbulis ruhában sétálgatott egy nála egy fejjel magasabb fiú mellett. A lány vadul mosolygott rá, amit a fiú látszólag nem bánt. Egy pillanatra összeakadt a tekintetem Daynával ő köszönt és , mintha nem is ismernénk egymást elsétált.