11.fejezet

 Sziasztok! Köszönöm szépen a sok feliratkozót és díjat . Meghoztam a részt, és remélem nem fogtok kinyírni engem.. viszont van egy jó hírem is. Ha az első évad befejeződik(amihez már csak egy rész és egy prológus van tervben) lesz második évad, mert egyszerűen képtelen vagyok teljesen befejezni ezt a blogot. Viszont szeretném tudni, hogy megéri -e. Hogy ti is szeretnétek-e második évadot.. Jó olvasást! ♥♥

-Szóval mára mit terveztél?- kérdeztem meg Jeffrintől és az ujjaimat a nyaka mögött fontam össze, úgy néztem a csillogó , tengerkék szemébe, ami már az első pillanatban megfogott. Bár a szemem elég gyakran letévedt a szájára, így közben pár csókot is váltottunk.

-Talán ha megreggeliztél elmehetnénk esetleg egy közeli várba.- gondolkodott és egy kócos tincset eltűrt a fülem mögé, mert elég korán jött , így nem volt időm se felöltözni, se megfésülködni.

-Utálom a várakat.-fintorogtam el.-Meg a múzeumokat. -tettem még hozzá mielőtt a vár helyet azt ajánlja fel.

-Tetszeni fog. Higgyél nekem. -mondta édes vigyorral az arcán.-Bízol bennem? -kérdezte , amikor kételkedést látott még az arcomon.

-Persze.-vágtam rá és ténylegesen így éreztem. Kevés ember van , akikben megbízom, sőt csak két ember , de abból ő az egyik.

-Tökéletes. Akkor csak öltözz fel , addig csinálok neked valamit. -mosolyodott el és egy hosszú puszit nyomott a homlokomra, majd  a  konyha fele lépkedett. Én egy pillanatig még halovány mosollyal álltam egy helyben és néztem azt a pasit, aki elvette az eszem és értelmet adott  annak, hogy szeressek valakit. Akire egészen ideáig mindig is vártam, majd mikor rájöttem, hogy túlzottan sok romantikus könyvet olvasok és ezek a gondolatok már behálózzák a sajátomat, a fülem mögé tűrtem a hajamat és magam mögött becsukva az ajtót a szekrényemhez léptem. Az ablakon át egészen jó idő volt kint, ezért hosszas keresgélés után kiszedtem egy fehér egybe részes szoknyát, majd egy magassarkút, azonban amikor rájöttem , hogy minden bizonnyal sokat fogunk sétálni, inkább egy lapos balerina cipőre cseréltem le. Miután a ruházatom megvolt átmentem a fürdőbe és egy természetes sminket feltettem tekintve arra, hogy Jeffrin jobban szereti az arcomat látni, mint a smink réteget és így én is jobban érzem magam. Kevésbé műnek.

-Kész vagy?- lépett mögém és a karjait a derekam köré tette , miközben én a hajam befonására koncentráltam. Az állát a vállam hajlatába temette, majd egy puszit nyomott a nyakamra és elkezdett piszkálni, csikizni plusz mindent elkövetett, hogy elrontsam a fonatot én pedig megunva a próbálkozást inkább kiengedve hagytam .

-Na milyen? - kérdeztem meg tőle mikor szembe fordultam. A szemét alaposan kétszer is végigfuttatta rajtam , majd visszafolyatott mosollyal megkérdezte, hogy nem -e szeretnék, hosszabb ruhát felhúzni.

-Szerintem tökéletes lesz.-fordultam meg, hogy a tükörbe én is megnézzem.

-Tökéletes, csak egy kicsit rövid és mindenki meg fog bámulni én pedig nem szeretnék egész nap azzal törődni, hogy beverjem a srácok orrát.

-Nem kell azzal törődnöd. -mondtam és egy puszit nyomtam az arcára, majd elmosolyodtam a reggelim láttára. A konyhában terített meg nekem.

A kis kerek asztal közepén egy szál vörös rózsa díszelgett előtte pedig a nekem szánt reggeli, amit ő pár perc alatt összedobott, míg fordított esetben nekem a fél napomba telt volna. Vagy talán csak a negyede.

-Nekem van a legjobb barátom. - néztem az asztalkára , majd a hasamra tettem a kezemet , mivel hangos korgásba kezdett az illatok miatt.

-Hercegnőm.-húzta ki a széket ,majd miután elültem ő is helyet foglalt velem szembe és büszkén nézett az alkotására.

Legelsőnek egy epret bedobtam a számba , majd kivettem egy másik nagyobb darabot és felé nyújtottam. Ő fintorogva megrázta a fejét és mentségéül azt hozta fel, hogy nem éhes.

-De muszáj!-ellenkeztem. -Nem leszel egészséges ez pedig tele van vitaminnal.

-Én már ettem otthon.-emelte a szája elé a kezét.-Látod nyeretem. -mormogta a tenyerébe az alig kivehető szavakat mire felálltam és egy határozott mozdulattal az ölébe ültem  vele szemben. Az egyik kezét a derekamra simította, hogy megtartson, míg a másikat még mindig a szája előtt tartotta, azonban a szeme elárulta, hogy mosolyog.

A puha arcára apró puszikat nyomtam a szája felé haladva , mire elvette a kezét és lecsapott az ajkaimra.  Szorosan magához húzott és a felszabadult kezével a hajamba túrt. Én tudtom nélkül az üres kezemmel a pólója szélét ragadtam meg, azonban  mielőtt bármit is tettem volna elhúzódtam és a szája elé tartottam az epret. Ő hosszasan nézett engem, majd szemforgatva megette a gyümölcsöt és felállt velem együtt. Ezúttal már mindkét kezével tartott, én pedig a lábamat szorosan a dereka köré kulcsoltam. Ismételten lecsapott a számra, míg a kanapéhoz hátrált és ledöntött rá. A számról az ajka a  nyakamra , majd kulcscsontomra tévedt. Ez után sikerült fordítanom a helyzeten és amíg én a nyakát borítottam be puszikkal, addig ő végigsimított a combomon, majd elkapva ajkaimat a nyelvével táncba hívta az ennyimet. A mellkasom gyorsan emelkedett fel és le, ahogy az övé is .Kapkodva vettük a levegőt. Hirtelen felült és így megint ugyanabban a helyzetben voltunk , mint az  asztalnál, majd elszakadt tőlem és hagyta, hogy a nyakába fúrjam a kipirult arcomat miközben arra koncentráltam, hogy a vadul kalapáló szívem megint rendesen, normális tempóban verjen.

-Mondtam , hogy nem jó ötlet ez a szoknya. -felelte , mire a szokásosnál sötétebb és csillogóbb szemébe néztem. -Gyere fejezd be a reggelit.- állított fel, majd megint az asztalhoz kísért és fél óra alatt közösen el is pusztítottuk az ételt.

-Mennyire mesze megyünk? - álltam fel és elmostam a három tányért meg a poharat.

-Körübelűl 2 óra az út.-A választ halva bólintottam és  egy nagyobb táskát kotortam ki, majd visszatértem a konyhába. 

-Leveszed a szekrény tetején lévő kulcsot?- néztem rá sűrűn pislogva, mire felnyújtózkodott és  a kezembe nyomta azt. A táska aljába két üdítőt fektettem el , majd kinyitottam a kulccsal a zárt kis szekrényt ahol a félredugott nasikra néztem.

-Ezt minek zártad el?- nézett be a teli polcokra.

-Mert különben éjjel nappal ezeket enném és csúnyán meghíznék. Az is lehetséges, hogy hazafelé gurítanának anyuék , hogyha elérem a kulcsot. Szóval inkább csak az ilyen alkalmakra nyitom ki és teszek bele a táskába.- mondtam rá se nézve majd a nagy helyre beleejtettem pár kisebb kekszet, néhány zacskó gumi cukrot, csokit és mindent ami még belefért , persze helyet hagyva a szendvicsnek is, amit megértem, hogy csináljon.

-Készen vagy? - nézett rám, amikor már másodjára körbejártam a házat, hogy minden megvan -e .

-Azt hiszem. -bólintottam bizonytalanul ,ő pedig kitolt a lakosztályról mielőtt még valami az eszembe jut.

-Hozzam?- bökött udvariasan a kezemben lévő táskára , miközben az ujjainkat összekulcsolta.

-Elbírom.-ráztam meg a fejem és a vállamra akasztottam a pár kilós tatyót. Út közben beszéltünk pár emberrel , mert míg Jeffrin szinte az összes személyzeti tagot ismeri, addig én a folyosón lévő lakosztályos csajokat és bár ha mi haladtunk volna az összes ismerősünk akkor akart csevegni.

A kocsiban kényelmesen elhelyezkedtem, majd kivettem a kedvenc gumi cukrom és a rádiót bekapcsolva falatozni kezdtem miközben Jeffrin szájába is adtam párat.

-A várost még nem is hagytuk el ugye?- kérdeztem mikor lenyeltem a számban lévő édességet.

-Egy kicsit még odább van, hogy kijussunk innen.- pillantott rám , majd  a felém eső kezével elengedte a kormányt és a kezemben lévő zacskóban rejlő macikért nyúlt.

-Fogd azt a kormányt!-szóltam rá és a kezét visszatettem, majd két darabot a szájához tettem.

-Félsz?-mosolygott szélesen és ismét elengedte , csakhogy most a keze a combomon futott végig és  a ruhám szegélyénél megállt, merthogy ismételten leráztam.

-Addig nem, amíg két kézzel fogod. -feleltem , mire féloldalasan rám mosolygott.

-Vigyázok rád, nyugi.- felelte és mivel meghallotta a kedvenc számát hangot adott  neki és közösen kezdtük énekelni a jelenlegi nyári sláger számokat.

-Elzsibbadt a lábam. -  álltam mellé , amikor végre sikerült parkolót találnia. Ő nyomott egy puszit a homlokomra és miután lezárta a kocsit a kőből készült kapuhoz indultunk. A belépőt mindenféleképp ő  akarta állni és bár szép helyen volt az egész ettől még nem nyerte el a tetszésemet, bár jobban megbarátkoztam a gondolattal, amikor megláttam a kezében lévő vatta cukrot.

-Mehetünk?- lépett mellém, mire csíptem egy nagyobb darabot, de ő az egészet nekem adta, mondván nekem szánta , így  kikerülve a fotózkodó embertömeget kezdtünk el sétálni.

-Tudod mit felejtettünk el?- túrtam a táskát hirtelen megállva. Ő kíváncsian nézett, mire kiböktem, hogy ott maradt a fényképező ő pedig a zsebébe túrva kivette a telefonját.

-Csíz.-lépett mellém és feltartva a telefont megnyomta a  gombot. -Látod, mindent meglehet oldani.- kacsintott rám, majd kezében hagyva a telefont indultunk ismét a várba ahonnan hűvös levegő áradt. A fa ajtót átlépve egy egészen más fajta hangulat uralkodott. Ha a szememet körbejártattam a helyen minden egyes darabról sütött az idő haladása és a dolgok értéke.

-Ha visszamennénk az időbe te lennél az én páncélos lovagom ugye? -tettem fel a kérdésemet megállva egy csillogó, majdnem  két méter magas páncél előtt, ami a kezében lévő, ugyancsak ezüst színű díszes kardon támaszkodott.

-Ha  ténylegesen ezt szeretnéd , akkor lennék. Bár tartok a karddal való harcra , és a páncél súlyától, de érted mindent.-felelte és tovább húzott a következő üveg laphoz ahol fegyverek sokasága volt felsorolva, majd a következő szobában régi ruhákat találtunk, majd véletlen csatlakoztunk az előttünk haladó csoporthoz, akiknek idegen vezetése volt éppen ám hamar félreálltunk, mert az idegen vezető beszéd stílusát nem lehetett kibírni nevetés nélkül. A következő szoba tele volt kitömött bábukkal, és mivel szabad volt ezekkel fotózkodni , ezért Jeffrin megkért egy épp erre sétáló lányt..eléggé csinos lányt, hogy fotózzon le minket az udvari bohóc mellett. Majd a következő emberrel egy cseléd lánnyal fény képeztetett le és innentől felváltva fotóztuk egymást.

-Na tetszett a kastély?- léptünk ki és mivel az imént felidézte az idegen vezető hangját, még mindig a nevetéssel küszködtem. A gáz ,csak az volt, hogy pont mögöttünk volt a hang tulajdonosa akkor. 

-Elment.-ráztam meg a vállam mire a karját átvetette a vállamon és így sétáltunk tovább a kastély gyönyörű virágos kertjében, majd visszatértünk a kikövezett területre és felültünk a vár falára, mert padot nem igazán találtunk és mindkettőnknek fájt már a lába. Út közben egy idős nő mosolyogva nézte ahogy bohóckodunk és megpróbáljuk megörökíteni a helyzetet, így felajánlotta , hogy szívesen csinál egy képet. Az elsőn mind a ketten a lencsébe néztünk, majd a második képen elfordultunk és kaptam tőle egy csókot.

-Köszönjük szépen.-vettem el tőle a telefont. Bár a néni nem akart elmenni leült a szélére és mosolyogva nézett minket.

-Még húsz éve én is pontosan ugyanígy voltam itt a drága férjemmel.- mondta felidézve a képet . -Ha rátok nézek azokat a szép éveket juttatjátok az eszembe.-mosolygott ránk a nő kedves és őszinte mosollyal.-Tudjátok  ha a mai fiatalokra nézek semmiféle szerelmet nem látok, de most köztetek észre vettem és olyan jó nézni titeket. Vigyázzatok erre a csodás varázsra. Igazán egymáshoz illetek. 

-Köszönjük szépen.-feleltem széles vigyorral és a néni szavait hallva még boldogabb lettem , amitől könnyedén beszélgetni kezdtem vele. Mesélt a férjéről , aki katona volt és arról, hogy mennyi mindenen mentek keresztül.

-Én is ilyen szeretnék lenni ha megöregszem.- néztem hátra , amikor elment a néni. Jeffrin felnevetett, majd megnyugtatott, hogy minden bizonnyal ilyen leszek és oldalra nézve figyeltük a tájat. A fák aprónak tűntek és egy kis városkát öleltek körbe. A szememet megfogta a dimbes-dombos táj , és a messziségbe egy tó csillogását fedeztem fel. Őszintén szólva soha nem voltam az a fajta lány, aki eltud ülni akár egy órát a tájat bámulva, de most minden olyan nyugodt volt és kellemes. Meleg volt még, de már nem az a hőguta, ami még napokkal ezelötre volt jellemző és a lágy meleg szellő megmozgatta az alattunk lévő lombkoronák tetejét, egy-egy fa levelet elfújva. A szememet behunytam és mélyen belélegeztem Jeff megszokott illatát.

-Gyere menjünk.-bökösgette meg az oldalamat, majd miután felkeltem a mellkasáról és sikeresen két lábra álltam ő is felállt és a kijárat felé igyekeztünk.

-Felvennéd?- kérdezte meg a kocsiban, mert a telefonja már harmadjára csörgött meg. Úgy  látszik az illető nem akarja feladni.

-Szia!-szóltam bele , mert a kijelzőn Adina neve és képe villogott. 

-Szia , Jeffrin ott van?

-Persze, de vezet. 

-Értem. Csak azért hívlak , hogy ma este egy nyárzáró bulit rendezek és szeretném meghívni. Illetve meghívni titeket, mert gondolom te is jössz. -magyarázta. Én Jefrinnre pillantottam, mert a telefonja elég hangos ahhoz, hogy ő is hallja Adina szavait. Mivel a barátom csak megrázta a vállát, jelezve , hogy neki mindegy , így elfogadtam a meghívást.

-Csak beképzelem, vagy tényleg utál Adi engem?- néztem rá miközben a helyére tettem a mobilt.

-Csak beképzeled. Mégis miért utálna? - húzta össze a szemöldökét, és mivel nem tudtam logikus érvet kitalálni, ezért inkább egy vidámabb témát kerestem és észre sem vettem, hogy már a házuk előtt voltunk, ugyanis elsőnek ő öltözik át, majd felmegyünk hozzánk és én.

-Szülőképes vagyok?- igazítottam meg a hajam és próbáltam legyűrni az ideges csomót a gyomromban, mert mikor legutóbb találkoztam az anyukájával még csak barátok voltunk..akik együtt aludtak. 

-Te mindig az vagy, de mindegy, mert senki nincs otthon. Kimentek a partra. -mondta és előre engedett. Miután kiléptem a cipőmből rögtön a szobájába mentem.Míg  ő a szekrényéhez lépett ruhákat előszedve magának én az ágyára ültem. 

-Gyors letusolok magadra hagyhatlak? -kapta fel a ruháit , mire bólintottam . Az arcára hirtelen kaján mosoly ült, de mielőtt bármit is mondott volna kiment a szobából és nem sokkal ez után már a víz csobogását hallottam. Végigdőltem az ágyán azonban az éjjeli szekrényére nézve rögtön megakadt a szemem egy képkereten és mosolyogva vettem le az egyik közös képünket onnan. A képen a strandon vagyunk . Mind a ketten mosolyogva állunk egymás mellett. Bár én az egyik kezemmel átkarolom, mert nem akart a kamerába mosolyogni és így vigyorra húztam a száját a két mutató ujjamra, de mire elkattant a gép ő már rendesen , azzal a tipikus Jeffrin mosollyal nézett a kamerába .Azon a napon mindkettőnk arcát egy kicsit megpirította a nap így egy kicsit  piros volt az orrunk és pofink.

-Gyors voltál.-néztem fel, mert épp most lépte át a küszöböt, így még egy utolsó pillantást vetettem a képre és vissza tettem a helyére.

-Siettem vissza.-feküdt le mellém és szorosan magához húzott, majd a nyakamba puszilt. -Szeretlek.-duruzsolta a fülembe, mire ismételten átjárt az a boldogság és a pillangók , amiket már azt hittem eddig megszoktak,megint csapdosni kezdtek.

-Én is.-bújtam hozzá.-Mindennél jobban.-szívtam be a friss illatát, majd kis pihenés után átmentünk hozzám , mert én már vele ellentétben lassabban készültem el. Most fordult a kocka, mert ő feküdt az én ágyamban én pedig a szekrény előtt állva mutogattam  a ruháimat, de mivel mindegyikre azt mondta h tökéletes nem tudtam eldönteni.

-Válaszd ezt.- emelte fel az egyik válfán lógó darabot.

-Nem túl lenge? Mármint buliba illő? -vaciláltam a piros darabot nézve 

-Jaj Dayna, tökéletes jó? Az tetszik a legjobban nekem szóval legyen az. -sóhajtott , mire bólintottam és egy csókkal kiengeszteltem az előbbi ruhapánikom miatt. A fürdőben gyors lezuhanyoztam és felhúztam a választott darabot, majd a hajamat hosszú loknikba begöndörítettem és a szememre füstös sminket varázsoltam.

-Kész vagyok.-mentem be a szobámba, ahol ő csukott szemmel pihent.

-Máris megyünk.-válaszolta, de még mindig nem nyitotta ki a szemét addig pedig előkotortam a ruhához illő magassarkút.

Ez lenne a buli helyszíne? Nem tévedtünk el?- néztem körbe ,mert egy kicsit kisebbre számítottam. A ház tele volt emberrel és már egészen jó és baráti hangulat uralkodott. A hangfalakból üvöltött a zene és senkit nem érdekelt éppen  mi üvölt a lényeg az volt, hogy táncolhassanak.

-Sziasztok!-köszöntött minket a házi gazda. Adina egy tökéletesen hozzá passzoló fekete miniruhában volt és a hosszú szőke haját most kiengedve és kivasalva lógatta előre.  Mindkettőnknek köszönt két puszival, majd beküldött minket, azzal a kívánsággal, hogy érezzük jól magunkat. Mivel gyalog voltunk ezért elfogadtunk egy koktélt , majd bementünka tömegbe táncolni. Megismerkedtem pár emberrel akik igazán kedvesek voltak. Elvileg Jefrin haverjai és ha jól emlékszem már találkoztam velük egyszer, amikor a városban sétáltunk és elvitt a kikötőhöz.

-Elrabolhatom?- jött közénk Adina Jeffrinre mutatva. Én egy rövidke csókkal elköszöntem tőle , majd láttam, hogy az erkély felé tartanak és folytattam a társalgást, egészen addig, amíg el nem kezdtek nyomulni. Talán a bennük lévő pia tehette, vagy valóban ilyenek, minden esetre kényelmetlenül éreztem magam és az erkélyhez indultam csatlakozni hozájuk. Kopogni szerettem volna, de mégsem tettem inkább hátrébb léptem, hogy ne lássanak meg. Mind a ketten nekem háttal álltak , nekidőlve a korlátnak.

-Ezt nem mondhatod komolyan.- kapta felé Jeffrin a tekintetét , amiről félelem sugárzott.

-Sajnálom. elhiheted, hogy hihetetlenül rossz érzés és nem mondanám, hogyha nem gondolnám komolyan. Szeretlek Jeffrin. Képtelen vagyok nélküled élni. Minden nap érzem azt az ürességet és minden átkozott este könnyek közt alszok el. Hibát követtem, amikor azt mondtam , hogy menny oda Daynához és csókold meg. Szűkségem van rád. Jobban kellesz, mint bármi eddig életemben. -magyarázta halkan, de ahhoz eléggé hangosan, hogy meghalljam. A rejtekhelyemről kintebb mentem és fél arcomat kidugtam a fekete üveglap mögül.

-Adina ne csináld ezt.-rázta meg a fejét Jeffrin ezúttal már a lány felé fordulva és aggódva a kócos hajába túrt nekem pedig egy ideges csomó keletkezett a gyomromban. -Nekem ott van bent Dayna. Már túl késő.

-Engem szeretsz! Te is tudod! Mindig is engem szerettél..-magyarázott a lány - Ő csak egy futó kaland. Csak eltereled a figyelmedet, mert eddig nem láttál esélyt.Neked csak hiányzott az az érzés hogy szeressenek erre itt van a szerelemre éhes liba és te a lábai elé omlasz. Csak mert most megkapod tőle azt, amit eddig tőlem akartál.

-Ne nevezd így.-figyelmeztette Jeff halkan szinte suttogva, de egy szóval sem mondta h nem igaz az amit mond. 

-Bebizonyítsam? - vált kihívóvá Adina tekintette és egy lépéssel át lépte a köztük lévő távolságot, majd a vörösre festett ajkai Jeffrinére tapadtak. A karjait polipként tekerte körbe Jeffrin nyaka körül . Jeff a kezével megpróbálta eltolni a derekánál fogva, majd megfeledkezve mindenről elnyíltak a szájai és közelebb húzta magához a lányt, én pedig már könnyes szemmel néztem az egészet. Oda akartam menni mind a kettőt felpofozni és emelt fővel távozni , de képtelen voltam megtenni. A kezemet a szám elé tettem, hogy visszatartsam a bőgésem és éreztem, hogy az első könnyek kibuggyannak a szememből. Szinte éreztem azt  ahogy kettéhasad a szívem és fájt a lélegzetvétel is. A térdeim megremegtek és nem bírtam tovább állni , de nem akartam pont itt szétesni .  Elvettem a kezemet és letöröltem a könnyeimet, de felesleges volt, mert újak követték őket. A két száj szétvált egymástól , majd egymás szemébe néztek és mintha megérezte volna Jeffrin, hogy az ajtóban állok rám emelte a tekintetét . Megindult felém, mire megráztam a fejemet. Nem akartam, elhinni, hogy ez megtörténik és nem akartam hogy ide jöjjön. Megfordultam és menekülőre vettem. Csak minél hamarabb el akartam enni innen, de az előttem álló emberek lelassítottak ebben. Szorosan közel simulva egymáshoz táncoltak én pedig utat törve közöttük  szaladtam előre.

-Várj meg!-kiabált utánam, amikor kiléptem az ajtón és a cipőmet levéve elkezdtem futni a homokban. A csuklómra az ujjai fonódtak és visszahúzott, mire ledobva a cipőmet teljes erőből megpofoztam. Az ujjaim nyoma pirosodott az arcán. Azt akartam, hogy fájjon neki. Pont annyira fájjon , mint nekem . 

-Miért?-kiabáltam az arcába. és melkasomra tettem a kezemet, mert túl szorosnak éreztem , fájt és még jobban sírni kezdtem.

-Sajnálom. - nézett rám és a szemében talán láttam is, hogy tényleg igazat beszél, de akkor is megtette és ezt egy szó nem hozza rendbe. 

-Én is sajnálom, hogy beléd szerettem!-ráztam meg a fejem és hátraléptem egyet, hogy legyen egy kis távolság köztünk. -Istenem , bár soha nem  jöttem volna ide. Bár soha nem láttalak volna meg és bár soha nem szerettem volna beléd!- kezdtem el még jobban sírni ő pedig könnyes szemekkel átölelt.

-Bocsáss meg.- kérlelt, de ellöktem magamtól.

-Igaz amit mondott? Tényleg így érzel? Csak egy kaland?-kiabáltam a könnyeimet törődve.-Szerettél te egyáltalán valaha?- kérdeztem meg és utálattal néztem rá. Utáltam, mert túlságosan szerettem és hagytam, hogy össze törjön .És ez miatt utáltam magamat is.

-Szeretlek..-mondta ki kapaszkodva a kimondott szóba. -Nem akarlak elveszíteni. 

-Én viszont nem akarok maradni.-ráztam meg a fejemet. -Hagyjál békén örökre. Így lesz a legjobb. Ti szeretitek egymást és amúgy is mit hittünk? Túl nagy a távolság köztünk..Ez soha nem működött volna. Nem akarok többet veled lenni.-ráztam meg a fejem és a földet bámultam, mert képtelen lettem volna ezt a szemébe mondani. -Bíztam benned, de te visszaértél ezzel én pedig nem tudok megbocsájtani. -mondtam ki az utolsó mondatot és a hotel fele vettem az irányt. Még hallottam a szavakat amiket utánam kiabált, még hallottam, hogy maradásra kér , de már nem érdekelt. Az utcán és a hotelben megbámultak az emberek, de én csak összetörve és megsebezve mentem a szobámba, majd becsukva magam mögött az ajtót kiadtam a fájdalmamat. Kedvem szerint ordíthattam és sírhattam, mert már nem számít, hogy ki hallja. Hogy ki látja. A lábaim nem bírták és összecsuklottam a szobámba, majd folytattam a keserves sírást és elővettem a bőröndöm. Többé nem volt, ami itt tartott volna. Már nem volt ki miatt maradnom.