10.fejezet

  

Dayna szemszöge:

Boldogan kapcsolgattam a tévé csatornáit és folyamatosan az időt néztem, ami egész lassan telt. A képernyőn egy ismerős adott találtam, ahol szappan operák mentek, de nem figyeltem rá, hiába akartam. Sőt mondhatni semmire nem tudok figyelni, mert folyamatosan a tegnapi csók járt a fejembe , az ahogy rám nézett és ahogy szerelmet vallott. Igaz, hogy nem mondtuk ki,  de együtt vagyunk..ezt már mindketten tudtuk, azóta pedig szétcsattanok a boldogságtól , ami nem sokszor fordul elő, főleg az nem , hogy az egész éjszaka fent voltam és végigforgolódtam 7 órát. Még este tízkor elég hosszasan  beszélgettünk telefonon , és utána hiába ásítoztam nem tudtam elaludni. Talán, mert a valóság sokkal szebb volt , mint az álom világ, minden esetre még most is laposakat pislogok, de feleslegesnek találtam visszafeküdni az ágyba.

A telefonom vad rezgésbe kezdett ,és még a csengő hangomnak se volt ideje megszólalni, már lenyomtam  a zöld kis gombot.

-Szia.- szóltam bele -Hogy aludtál?

-Helló. Egész jól.Te-kérdezett vissza, mire rávágtam egy én is. Nem kell megtudnia, hogy miatta nem bírtam aludni egy szem hunyásnyit sem. -Emlékszel mikor a hajón voltunk és rátértél a teknősökre? -kérdezett rá a hívás valódi okára.

-Persze..-mondtam zavarodottan, majd egy halvány mosoly került az arcomra, mikor leesett, hogy valószínűleg teknősözni megyünk.

-Ha szeretnéd egy óra múlva ott vagyok érted és elmegyünk egy állatkert szerűbe. Persze nem mindent nézzük meg, csak a tengeri részét, mert meg kell etetnem a delfineket és hallottam, hogy születtek teknősök. Gondoltam eljöhetnél velem.

-Persze, hogy szeretnék! - vágtam rá, mikor kimondta az utolsó sort, ő pedig felnevetett a lelkesedésemen.

-Akkor egy óra múlva.- jelentette ki és letette a telefont, én pedig kiszaladtam az erkélyre, hogy megnézzem mennyire van hideg , de amin kinyitottam az üveg ajtót összébb húztam a hirtelen beáramló hideg miatt a köntösöm és szomorkásan néztem körbe. Nyár vége van, ami azt jelentette, hogy már nem volt olyan meleg, mint megszoktam. Egyre többet esett az eső, és az égboltra pillantva az a sejtésem támadt, hogy ma is fog esni, de még csak nem is ez miatt szomorodtam el igazán. Ha nyár vége van, akkor az azt jelentette, hogy pár nap múlva hazamegyünk. Már több, mint egy hét telt el , mi pedig csak két hétre jöttünk le . Mi lesz vele és velem? -fordult meg a fejembe hirtelenen, de inkább becsuktam az ajtót és kikerestem egy ruhát, mielőtt a jövő képe elrabolja a jókedvemet.Mikor az összes ruhát és kiegészítőt magamra szenvedtem , a fürdőbe siettem és idő hiány miatt kapkodni kezdtem. Pár perc alatt fogat mostam, majd a hatalmas pipere táskából kikerestem a sminkemet , ez után pedig a hosszú hajamat kezdtem kifésülni, közben azon tűnődve, hogyan csináljam meg, de inkább csak felfogtam és szálka fonással befontam, majd kiengedtem, mert nem tetszett. Újra felfogtam és ezúttal elől egy tincset elkezdtem befonni elől, majd belefogtam a copfba. Elégetetten néztem a tükörbe, amikor a csengő megszólalt én pedig ki se nézve a kukucskálón engedtem be Jeffrint, aki rögtön egy hosszas csókkal köszönt.

-Szia.-döntötte a homlokát az ennyimnek.

-Szia.-köszöntem én is, majd megpróbáltam rendes fejet vágni, mert szerintem túlságosan is széles mosolyom volt, de ez lehetetlennek tűnt, így csak felvettem a kikészített kardigánt , vállamra kaptam a táskát és már indultunk is kéz a kézben lefelé a lépcsőn.

A kocsiban az utat végig beszélgettük, így észre sem vettem, hogy milyen hosszú is volt az út .

-Szóval ez az?- néztem körül a parkolóban, ahol elég kevés kocsi állt.

-Szezon vége van, így már nem igen járnak erre az emberek. -magyarázta , majd megfogta  a kezemet és a bejárat felé vezetett, ahol beszélt a portás nővel és már mehettünk is tovább. A benti helység szabad téren volt , így a szél örömtelien tépdeste a hajam és a kardigánom szélét. Jeffrin szótlanul, de mosolyogva haladt előre , majd megálltunk arra az időre, amíg kinyitott egy vas rácsos kaput. A kapu mögött egy hatalmas vízzel teli helység rejtőzött. Az egyik része tele volt különböző magasságú padokkal, míg  a másik felét egy hatalmas medence terítette be.  A szélére guggoltam és lassan megláttam a fodrozódó víz felszínen két delfint közeledni.

-Aranyosak, ugye?- guggolt le mellém Jeffrin is és közösen vártuk, hogy feljöjjenek, ami hamarosan be is következett. Jeffrin kinyújtotta a kezét, mire az egyik állat rögtön odadugta a fejét, a másik pedig engem bámult, majd hirtelen egy érdekes hangot adott ki és közelebb jött.

Jeff megfogta a felé eső kezemet és gyengéden fogva tartva a delfin felé kezdte nyújtani, ő pedig bátran hajolt hozzá, de hátrafelé kezdtem rántani a kezemet, csakhogy Jeffrin erősebb volt, így visszahúzta .

-Nem kell félned!- röhögött ki a reakcióm miatt , mikor a delfin feje megérintette a kezemet , bennem pedig eltűnt a félelem, amit nem is értettem miért éreztem. Tudtam, hogy a delfin egy szende és kedves állat és, hogy nem harap, meg hasonló, de mégis egy csomó volt  a gyomromban egészen eddig a pontig. Egy darabig simogattuk az emlősöket, majd labdákat dobáltunk nekik, végül  pedig megetettük őket és átmentünk egy másik részbe,ami ezúttal már fedett volt.

-Itt vannak a teknősök?-kérdeztem kíváncsian, mire ugyanazon a hangszínen utánzott vissza, csak ő igent mondott. Sértődést játszva a könyökömmel oldalba löktem, mire elmosolyodott és a kezével átkarolt, majd közelebb húzott magához és egy puszit nyomott a hajamra.

-Nézd. Ők a kicsik. -húzott oda egy nagy akváriumhoz, ami felett lámpa világított.

-De édesek.-hajoltam le hozzájuk annyira, hogy a fejem egy szinten legyen az övékkel és közelebbről is vizsgálni kezdtem őket,akárcsak egy kisgyerek, annyi különbséggel, hogy én nem nyúltam be hozzájuk.

-Itt az lenne a feladatunk, hogy betesszük őket a nagyok közé. -bökött maga mögé egy tó szerű valamibe, aminek alul a falai üveg lapokból voltak, ebből pedig arra következtettem, hogy a látogatók onnan tudják megcsodálni a vízben úszkáló és élő állatokat.

-Gyere , ügyesen fogd meg , így a hasánál és emeld fel. -mutatta meg, az ő kezében pedig már az egyik kis teknős ficánkolt. Óvatosan mindent ugyanúgy csináltam , mint ahogy ő az imént és megemeltem a kicsikét, aminek nagyobb súlya volt, mint számítottam rá, de nem volt nehéz. Figyelve minden léptemre a vízhez mentem a fiú után ,majd végül utána beletettem én is a vízbe a kis állatot és elengedtem, ez után pedig boldogan ugrottam a mögöttem álló srác nyakába. Egy kicsit hátra lépett a lendületemtől, de szorosan körém tekert a a karjait, majd belepuszilt a nyakamba. A hátra maradt 5 kis teknőst elvittük , majd leültünk a közelben lévő fehér padra, azonban rögtön meg is szólalt a telefonom.

-Háló !-szóltam bele kíváncsian , mert magán szám volt kiírva.

-Szia kicsim én vagyok az.-szólalt meg apa.-Gondoltam ma bepótolhatnánk azt az elhalasztott vacsit egy ebéddel. Már ha neked is megfelel.-magyarázta én pedig hosszasan eltűnődtem.

-Rendben, de kicsit másképp lesz. Ebédre nem érek vissza, ezért inkább vacsi legyen és, majd én megpróbálom megcsinálni, mert így mégis sokkal családiasabb, mintha összegyűlnénk egy étteremben. Ja és szeretnék bemutatni egy számomra fontos személyt.

-Rendben. Este hét megfelel?

-Tökéletes. Szia.-köszöntem el és Jeffrinre néztem.

-Annyit értettem, hogy főzni fogsz és bemutatsz valakinek, szóval estére nem csinálok programot magamnak. A szüleidnek mutatsz be?

-Őszintén szólva arra gondoltam, hogy ketten csinálnánk, és mégis milyen programot szerveznél te magadnak estére?- húztam fel a szemöldököm,mert ezek szerint egyértelmű volt neki, hogy ő az a fontos személy, akit be akarok mutatni. Persze errefelé nem is igazán ismerek mást, mert feleslegesnek tartottam több mindenkit megismerni.

-Nem is tudom..tudod van pár csaj..-kezdett bele, mire mosolyogva meglöktem. Ő is elmosolyodott, majd gyors megcsókolt és felhúzott a kényelmes helyemről.

-Ha főzőcskézni szeretnénk, most el kellene indulni, nem? Majd legközelebb visszajövünk és akkor titokban úszhatunk is a delfinekkel meg teknősökkel. -emelte fel  a szemöldökét és sajnos így lőttek az állatkertes napunknak. A visszafele úton végig a menüt beszéltük , de nem jutottunk dűlőre, ezért felkerestük a hotel konyháját és kértünk egy recept könyvet. Az elején kicsit furán néztek, de végül is előkerítettek egyet az egyik polcból, mi pedig hosszas keresgélés után kiválasztottuk és a receptet is leírtuk, majd indulhattunk a boltba és végül is 2kor elkezdtük csinálni, ekkor még pozitív hozzá állással és tele voltunk energiával.

-Szerintem most kell az ananász  hozzá.- néztem felváltva a kajára és a receptünkre , ami ananászos csirke mell volt.

-Ja..-tanulmányozta, majd betettük a sütőbe, közben én a levest kavargattam és vártam , hogy a hátra lévő hozzávalókat oda adja. Ő mögém állt és beletette a kimaradt zöldséget, majd átkarolt.

-A nagyján már túl vagyunk..-búgta a fülembe, majd arcon puszilt, de én teljesen el voltam fáradva a sok sürgés forgástól. 

-Tudom..persze hála neked, mert én még mindig csak a levesnél tartanék.

-Ebben egyet értünk. -villantotta rám a széles mosolyát, mire felnevettem.

-Köszi a támogatást, meg biztatást.

-Fog még jobban menni.-mosolygott el féloldalasan , így pedig egész cuki volt.

-Én valami olyasmit vártam, hogy megdicsérsz, hogy ahhoz képest, hogy nem tudok főzni, nagyon ügyes voltam..-célozgattam.

-Ja, hogy azt kellett volna mondanom.- vágott gondolkodó fejet , mire a kezembe vettem egy kis lisztet, ami a sütihez volt kikészítve és behintettem az arcát.

-Ezt miért kaptam?

-Mert gonosz vagy..-magyaráztam meg.

-Azért vagyok gonosz, mert itt segítek neked főzni? -kérdezett rá vigyorogva , majd a kezével letörölte az arcát és a tenyerével alaposan végigsimított az én arcomon, majd megcsókolt. Elsőnek csak egy lágy szájra puszi volt, amiből végül is nyelves csók lett. A csípőjével a pulthoz szegezett és a kezét a derekamon tartotta, míg én a hajába túrtam a csókunknak pedig a főző óra vad csörgése vetett  véget, így kiszedtük a húst és elkezdtük csinálni a sütit, ami egy egyszerű Krémes volt.

-Végre vége.-dőltem a mellkasának ő pedig megsimította  a hajam. Hazamegyek átöltözni, mert nem hiszem, hogy így szülő képes vagyok. Mindjárt jövök. -mutatott végig magán.

-Siess vissza.-köszöntem el tőle, majd miután egyedül maradtam, gyors megterítettem az asztalnál és kerestem egy ruhát, mert anya szereti, ha csinosak vagyunk az ilyen vacsorákon.A hajamat csak kiengedtem, majd átfésültem és még befújtam egy haj ápoló sprével , mikor visszajött a a barátom és alaposan végigmért.

-Egészen csinos vagy.- nézett a szemembe széles vigyorral.

-Te meg egészen helyes az öltönyben. -néztem rá, majd megigazítottam a nyakkendőjét és közelebb húztam egy csókra, amikor kopogtak az ajtómon. 

-Kezdődjön a vacsi.- sóhajtottam egy kicsit eltávolodva tőle, majd széles mosolyt magamra varázsolva beengedtem a szüleimet és a bátyámat, aki szintén egy számomra idegen lánnyal érkezett.

-Jeffrin Weinig. Örülök, hogy megismerhetem asszonyom. -nyújtott először kezet anyunak , aki elmosolyodott. Szereti az udvariasságot, így rögtön el is fogadta a kéz nyújtást és ő is bemutatkozott, majd mikor mindenkivel megismerkedett az idegen lány felém fordulva két puszival köszönt.

-Lyda Moor vagyok. A barátnője a bátyádnak. - távolodott el tőlem én pedig alaposan végignéztem az arcán, majd a bátyámén, de ő nem foglalkozott sokat a lánnyal inkább az én barátommal beszélgetett.

-Örülök, hogy találkoztunk. Dayna vagyok.- biccentettem, majd egy mosollyal megnyugtattam és  bekísértem mindenkit az ebédlőbe , közben behoztam a levest.

-Mond, csak Jeffrin , hova jársz főiskolára? -kérdezte apa.

-Még csak most végeztem a gimnáziumban, persze a főiskola tervben van, csak még nem döntöttem, hogy pontosan melyik.  -válaszolta, mire apa bólintott én pedig a mellettem ülő Lyda-hoz fordultam.

-Na és te?

-A Harwardra gondoltam.

-Szép.-biccentettem és erről ki is derült, hogy nem egy buta lányt szedett fel a bátyám.

-Anyuékkal már találkoztál?-kérdeztem meg, mert a szüleim, csak az én barátomat kérdezték, amin eddig elég szépen átment a válaszokkal.

-Persze, már volt alkalmam találkozni velük párszor.-magyarázta meg, majd apa következő kérdésére szenteltem a figyelmem és kimentem a második fogásért, az ananászos csirke mellért, amihez saláta és rizs is volt köretként.

-Mond csak a szüleid mivel foglalkoznak? Hátha ismerjük őket.

-Nem hiszem, hogy ismerik őket. Az anyukám a helyi ovodában dolgozik, az apukám pedig a kórházban. -válaszolta , mire anya letette a villáját és minden figyelmét a fiúra szegezte, mikor kiderült, hogy az ő szülei nem üzletemberek, vagy hasonló.

-Ovoda és kórház. Szép. És , hogy találkoztatok a lányommal? -kérdezte meg én , pedig már éreztem, hogy a beszélgetés kezd kínos lenni.

-Ebben a hotelben találkoztunk..illetve pontosabban kint a parton. -mondtam, de  anya nem nézett rám.

-Te is itt nyaralsz? - kérdezte meg a fiút én pedig sóhajtottam, mert anya minden egyes szavából áradt  a lenézés. Minden egyes szava arról árulkodott, hogy mi gazdagabbak és előkelőbbek vagyunk. Én pedig utáltam ezt, így Jeffrin helyett én válaszoltam fagyos hangszínnel, jelezve, hogy lehetne kedvesebb is.

-Nem. Ők itt laknak. Jeffrin a hotel dolgozója , így ismertem meg az első éjszakán, amikor  a partra mentem bulizni és ismerkedni.

-Értem. - dőlt hátra anya és ismét hozzálátott az előtte lévő ételnek a beszélgetésben pedig Ron segített, hogy kellemesebb legyen és biztató mosolyt küldött Jeff-nek, majd a desszert után vége is lett a családi ebédnek én pedig kikísértem anyuékat.

-Dayna? Válthatnánk pár szót négy szemközt kint?- fordult felém anya én pedig jeleztem Jeffrinnek, hogy egy perc és kimentem a hotel folyosójára.

-Ez a fiú nem illik hozzád. nem hiszek a szememnek , hogy ekkora hülyeséget csinálsz. Dayna haza fogunk menni, ennek itt köztetek nincs értelme és ha kalandokat is választasz magadnak, akkor tedd a körünkön belül, ne egy ilyennel. -mondta ki kertelés nélkül és nagy hangsúlyt adott az utolsó szónak.

-Ő nem csak egy kaland és engem veled ellentétben nem érdekel a származás.-néztem a szikrázó szemébe makacsul.

-Nem érdekel a származás? Tudod te milyen mocskot hagy ez a neveden ha visszamész az iskolába? Mindenki erről fog beszélni, de ne aggódj teszek róla, hogy ne tudják meg. Már megvan tervezve az utad. Hamarosan hazamegyünk és minden rendben lesz , visszatér minden a régi kerékvágásba. Jó éjt.- puszilt homlokomon és lezártnak tekintette ezt a beszélgetést én pedig a számat rágva visszamentem a szobába, ahol Jeffrin  a fotelben ült. A térdén könyökölt és az arcát az összekulcsolt kezére hajtotta, majd rám nézett, amikor meghallotta a lépteimet és fájdalmasan elmosolyodott.

-Hallottad , ugye? - néztem rá ő pedig biccentett.

-Sajnálom. -ültem az ölébe és a nyakába temettem az arcomat az illatát, pedig mélyen beszippantottam.

-Figyelmeztettél, hogy nálatok nincs rendes vacsora, nem?-kérdezte halkan , de nem akartam válaszolni, csak behunyt szemekkel ott maradtam és hallgattam az eső halk kopogását az ablakon. A nyárnak egyértelműen vége.

-Nem akarok vissza menni abba a világba.- néztem vele szembe. - Egy magániskolába járok, ahol a barátságok nem is igazi barátságok. ahol a barát nők , csak addig a barátnőid, ameddig minden jól alakul és nincs folt rajtad. A körünkben mindenkit kipletykálunk , akiről csak megtudunk valamit és elítéljük őket. Ez nem igazi élet. A hétvégéken az állbarátnőkkel különböző drága boltokba vásárolunk és ha nincs valami rendezvény estére , akkor méregdrága helyekre ülünk be, és úgy teszünk, mintha minden a miénk lenne, de nekem nem kell az a világ már. Nekem itt tökéletes..nem akarom, hogy vége legyen ennek, mert te vagy az egyetlen kapaszkodóm. - ráztam meg a fejem szomorúan, majd vissza hajtottam a fejemet , míg ő a hajamat kezdte simogatni és semmit nem tudott válaszolni.

-Mi lesz , amikor visszamegyek?  Mi lesz 4 nap múlva? -A kérdésemre hátrébb húzódott, majd a tenyerébe fogta az arcomat , hogy rá figyeljek.

-Nem tudom, minden esetre megoldjuk.-mondta, de az arca nem erről árulkodott.

-Te nem látsz rá esélyt, hogy együtt maradjunk? -kérdeztem meg, mire a hajába túrt és fáradtan sóhajtott a gyomromban és a torkomban pedig ideges csomó keletkezett és inkább a hatalmas ablakra néztem, ami az eső cseppek versenyt futottak és csak homályosan látszott a város fénye. Minden olyan nyugodt volt..és szürke.

-Szeretnék rá esélyt látni, de még nem tudom. Fogalmam sincs , hogy mi lesz.-mondta, majd mivel csak csendben bambultam előre megkérdezte, hogy mire gondolok.

-El akarom felejteni az utóbbi pár órát. Nem akarok a jövőre gondolni és nem akarok erre emlékezni, amikor visszagondolok erre  a napra, pedig ez fog eszembe jutni. Csak szeretnék most elfelejteni mindent. -ráztam meg a fejem, mire a kezét a lábam hajlatához tette a másikat pedig a hátamra és felállt velem.

-Mit csinálsz?-kérdeztem meg , mikor letett.

-Öltözz fel fürdő ruhába. -kételkedve néztem rá , majd az ablakra mutattam.-Csak bíz bennem!-nevetett fel. -Negyed óra és itt vagyok. -mondta, majd elment , én, pedig a szekrényhez léptem és kikerestem az egyik feketét , majd ez után ráhúztam a köntösömet, és a kanapén ülve vártam őt, ami több volt, mint negyed óra, de végül is  a kopogásra felhúztam a papucsom és kimentem.

-Hazamentél?- néztem rá, mert rajta is fürdőgatya volt.

-Nem, az itteni öltöző szekrényemben is van egy gatya, de nem ez a lényeg. Gyere, de halkan.-vezetett lefele a lépcsőn, majd lopakodva mentünk át a folyosón, be a medence részlegbe.

-Jeff, az ajtó ilyenkor már zárva.-fogtam meg a kilincset és lenyomtam, jelezve neki, hogy igazam van.

 -Tudom én is nagyon jól, de nézd mire jó, ha valaki itt dolgozik. - Húzott elő a zsebéből egy kulcsot, majd beillesztette a zárba és fordított rajta kettőt, az ajtót pedig kitárta nekem, hogy előre mehessek és végül visszazárta az ajtót belülről. Bent halvány fény derengett, amit a medence körüli gyertyák okozták én, pedig megilletődve néztem rá.

-Ezt te hoztad össze?

-Az ajándékboltosnál van gyertya , így ezt könnyedén megoldottam, nekem pedig van kulcsom ide és mondtad, hogy nem szeretnél erre a napra emlékezni ezért okot adok, hogy mégis. Figyelj, fontos vagy nekem, és új ez az egész, de nem akarlak elveszíteni. Megoldjuk, jó? Ha a vacsorát végigcsináltuk ez is menni fog.

-Végül is, csak 1000 km-ről van szó.- bólintottam kimondva  a nagy távolságot.

-Megoldjuk.-mondta határozottan, majd lágy puszit lehelt a számra és a medence felé kezdett tolni.

-Ez fűtött, elég kellemes, szóval szerintem ebbe kéne belemennünk. -mondta, majd a földre dobva a selyemköpenyt, belementem vele a meleg vízben és könnyedén elmerültem benne. Ő magához húzott én pedig a karomat a nyaka köré tekertem és hálásan néztem rá.

-Köszönöm. -mondtam, mire rám mosolygott.

-Érted mindent.-döntötte nekem a homlokát, majd elengedett és elkezdett úszni.

-Ki éri el hamarabb a falat? A győztes dönt, hogy mit csinál  a másik!-mondta és már két méterre előbbre járt. Én felnevettem és elkezdtem fröcskölni, közben azt mondogatva, hogy csal, majd a lehető leggyorsabban úsztam utána, hogy én nyerhessek és hála neki nem gondoltam semmi másra, mert nincs most okom aggódni, amikor annyit mondok, hogy el akarom felejteni a mai napot és ő beszökik velem a hotel uszodájába, nem mellékesen előtte kidíszíti azt és gyertyafény mellett közli azt, hogy együtt fogunk maradni és fontos vagyok neki?!

-Nyertem.- fordult felém büszkén, mire arcon fröcsköltem.

-De csak mert csaltál!- háborodtam fel,  ő pedig védekezve az arca elé tette a kezét , majd elkapott és közelebb hajolva és forró csókot hagyott a számon.

-Nyertem!-mondta magabiztosan kicsit eltávolodva. Az arcán a víz és a gyertya által fény tükröződött, közben szemtelen mosollyal nézett rám, majd újra megcsókolt.