2.fejezet

Köszönöm szépen az előző részhez kapott kommenteket és pipákat. Nagyon jól esik és hálás vagyok nektek. Nem is húzom tovább az időt , mint látjátok meghoztam a részt és remélem ez is éppen annyira tetszeni fog, mint az előző. Jó olvasást! ♥♥♥

-Nem hiszem el..- nevetett a telefonba Kurtis , miután elmondtam neki mindent. -Ezek szerint kemény fából faragták, egy kis sár nem ijeszti el.

-Hát nem. -értettem egyet és fél kézzel elővadásztam a pizsamának szánt rövidnadrágot, majd az ágyra dőltem.

-És akkor mit teszel?

-Szerintem meg kellene ismerned.-szólt bele Adina is. Ezek szerint ki vagyok hangosítva ő pedig Kurt-el van.

-Fogalmam sincs, és nem. Nem kellene.Minden esetre megyek. Sziasztok . -köszöntem el.Pillanatokon belül csipogott a telefonom a feladó, pedig Kurt volt.

"Talán nem mond rossz ötletet Adi. Nem néz ki rosszul és akar is téged. Szívesen lennék a helyedben egy jó pár pasival együtt.... " -az üzenet elolvasása után fanyar mosollyal néztem a képernyőt. Adina nem ilyet érdemelne.. és én pedig szívesen cserélnék Kurtissel. Csakhogy az életben nem lehet egyik testből a másikba ugrálni.

Már vagy 10 perce várok rá az aulában, de semmi, pedig kivételesen időben jöttem , késés nélkül. Mikor meguntam a várakozást idegesen fújtam ki a levegőt és felkaptam a két deszkát magam mellől, majd a partra indultam. A nagy meleg miatt az emberek a vízbe menekültek , így  a homokban végig plédeket és sátrakat kerülgettem ki , a part kevésbé zsúfolt része felé haladtam, ahol csak egy-két ember lézengett. Az egyik napágyról  egy lány fordult felém, pontosabban Dayna.

-Nekem talán nem kellett volna szólnod, hogy kijössz ide és ne várjak rád ott bent? - kezdtem mindenfajta köszönés nélkül mikor mellé értem.

-Idetaláltál e nélkül is.- rázta meg a vállát és folytatta amit csinált, pontosabban olvasott valamit.

-Nem neked köszönhetően.-ráztam meg a fejem feladva és kiterítettem a plédemet, majd ledőltem rá és a címet próbáltam le lesni.

-Tökéletes.- zárta össze hirtelen a könyvet , de a lapok közt tartotta az ujját. Összeráncolt szemöldökkel néztem , majd mikor megláttam a borítót csak bólintottam ő , pedig tovább olvasta, mit sem törődve velem.

-Miről szól?-kérdeztem miután levettem a felsőmet és a deszkákra dobtam.

-Egy lányról aki megpróbál tökéletes lenni. -válaszolt

-Hülyeség a tökéletesség.-mondtam ki a véleményem és hátra dőltem.

-Te már csak tudod..-hagyta rám

-Miért? Szerinted miben jó?Emberek vagyunk, akik hibáznak nem pedig robotok.

-Mégis folyton a hibát keressük egymásban és ez alapján ítélkezünk. Ide tartozol te is. -fordult felém , majd az utolsó mondatánál felém bökött és elmosolyodott, én pedig átgondolva kénytelen voltam beismerni, hogy talán igaza van , de nem mondtam semmit, csak visszadőltem és a kezemet napellenzőként használtam.Nem sokáig , mert pár perccel később Dayna eltakarta a napot azzal, hogy mellém térdelt és egy naptejet lóbált.

-Bekennéd a hátam? Sajnos nem érem el..

-Nézd, ő szívesen bekeni neked szerintem..-mutattam a pár méterrel arrébb sétáló férfira , de mivel csak várakozva nézett kivettem a kezéből és felültem. Fehér bikini volt rajta, ami kiemelte a teste barnaságát . Már majdnem megfordult , amikor a kezemmel visszább fordítottam , mert a szemem megakadt a csípőjén. Igaz , hogy jó alakja volt, de nem érdekelt különösebben, nem ezért fordítottam meg, hanem a tetkó miatt amit láttam. Kíváncsi voltam, hogy mit varratott magára.

-Egy fecske..-mondta.

-Én is látom, nem vagyok analfabéta.Miért pont fecske? - kérdeztem meg és elkezdtem bekenni a hátát .

-Mert a reményt szimbolizálja .Ez pedig a magányt.- mondta egy és a fejét oldalra fordította, közben a haját félre tűrte , így rálátásom nyílt egy újabb tetkóra.

-Remény és magány? -kérdeztem és egy pillanatra megállt a kezem amikor egy újabb kérdést akartam ezzel kapcsolatban feltenni, de mintha tudta volna mi lenne az ,válaszolt.

-Nem akarom elmondani, hogy miért ezek. Vagy rájössz magadtól, mert nem olyan nehéz, vagy pedig később megtudod. Akármennyire is vagy szimpatikus nem fogok mindent elmondani rögtön magamról, főleg olyan dolgokat nem , amit senkivel nem osztok meg.-a kijelentésére csak némán bólintottam és azt hiszem , hogy sejtem az okát .

-Most , hogy a kis érzékeny bőröd nem fog leégni mehetünk? Mert úgy tudom szörfözni jöttünk. -adtam a kezébe a flakont és már készülődtem is felállni , de visszahúzott.

-Nyugi..előttünk az egész nap. -mondta és a székre tette a naptejet, majd hasra fordulva elterült a pléd felén. A nekem hagyott másik félnek a legszélére feküdtem és úgy figyeltem a nyugodt  arcát.

-De szeretnék még ma végezni és lehetőleg estére otthon lenni. Nem könnyű sport és mivel én vagyok az oktatod és  jelen esetben te csak egy tudatlan diákom vagy ,szeretném elkezdeni, hogy a nap végére kikupáljalak..vagy valami hasonló.

-Türelmetlen vagy..-morgolódott miközben felkönyökölt.

-Nem , csak szeretnék minél hamarabb vízbe menni. Ha már az egész hátralévő napot veled kell töltenem, akkor hadd élvezzem azt a percét ami tetszik is.-feleltem , de félre érthette, mert csábító mosollyal közelebb hajolt.

-Kezdhetted volna azzal is, hogy mindenféle kép vizesen és magadhoz közelebb akarsz látni..

-Ha komolyan erre gondolsz akkor valamit nagyon félre értesz. Te a napjaim megkeserítője vagy és én a szörf deszkára gondoltam nem rád, mert hamarabb kívánnám annak a lánynak a közelségét is , minthogy a  tiédet. - mondtam , de a fejemet nem húztam hátrébb így az arcától 5 centire voltam még mindig, a távolságot, pedig ő törte meg , ahogy hátra nézett az említettre.

-Tudod..van az az elmélet , hogy ha egy fiú állandóan bunkózik, akkor az azért van , mert fél, hogy beleszeret a lányba.

-Talán a kicsiknél így van, de nem kell tartanod, az istenért nem szeretnék beléd. Nekem ha tetszik valaki, akkor valószínűleg kedves és udvarias vagyok vele , mert meghódítani akarom, nem elkergetni a bunkózással. -mondtam és e közben megjelent a fejemben Adina és az ő képe.

-Na és mára mit találtál ki? Mert sár nem nagyon van a közelben a víztől pedig nem félek.. Hogy akarsz ma az őrületbe kergetni?- húzta fel a szemöldökét az arcán pedig játékos mosoly ült.

-Sehogy..nem jutott mára semmi az eszembe. -vallottam be.-Gondoltam, hogyha megismersz akkor, magadtól is elfutsz. -válaszoltam és én is széles mosolyra húztam a számat.

-Majd meglátjuk, hogy mennyire váll be.-bólintott, majd hirtelen felállt.-Mi lesz? Nem is jössz tanítani?

-Akkor kezdtük az alapokkal.-vágtam bele, miután pár méterrel előre sétáltunk, ám még a homokban maradtunk, hogy elmagyarázzam neki az alapokat , mint például, hogy és mikor álljon a deszkára.

-Ez már jó volt? -kérdezte , miután ötödjére bemutatta. Elsőnek ráhasal a deszkára , egy kicsit úszik és hirtelen feláll.

-Még mindig nem jó a testtartásod.. -magyaráztam és megfogtam a csípőjét, majd pár centivel oldalra toltam , közben az egyik lábamat az övéhez raktam és a megfelelő tartásba toltam. A fejemben felidéztem az én testtartásom és a kezét is megigazítottam, ezek után elengedtem és végignéztem rajta, hogy most már nincs -e hiba. A szemem megakadt a széles vigyorán.

-Csak a tartásod miatt bámullak..-mondtam komolyan, de a szélesebb mosolyára csak megfogattam a szemeimet ,ám ez után fél szemmel még ránéztem, ezúttal férfi szemmel. "Nincs olyan jó alakja, mint Adinának"-tisztáztam, de ez a gondolat ellenére, tudtam, hogy ez nem igaz, csak nem akartam bevallani.

-Jó, irány a nyílt terep. A többit majd ott megtanulod. -mondtam és lehajoltam az eddig homokban pihenő deszkámért. -Ezt kapcsold a lábadra, így nem fogod elveszteni a deszkát. -magyaráztam , majd lassan besétáltunk a számunkra még jéghideg vízbe. Bár a hőmérsékletétől kirázott a hideg, de nagyon is jól esett a tűző napsütés mellett. Lelocsoltam mindkét deszkát, majd egy pillanat erejéig lebuktam a víz alá és ráültem a deszkára.

-Gyere bentebb megyünk.- böktem a fejemmel a nagy hullámokra és már a kezemmel eveztem volna, de ő még mindig csak a vízben állt és a deszkát szorongatta .

-Nem kellene előbb tovább tanulnom? - kérdezte és mellém sétált.

-A-a. Majd ott megtanulod.- nyugtattam , de az arca pont olyan dühössé változott , mint amit tegnap láttam és a kezével megragadta a felkaromat , majd két húzásra lerántott a vízbe.

-Nem vagy normális..-jöttem fel a víz alól

-Nem. Te nem vagy normális vagy csak pocsék oktató. Ha azt hiszed a homokos kis tornától rögtön mindent tudok akkor nagyon kevés eszed lehet. -magyarázta erősen artikulálva . Mivel utálom , hogyha kioktatnak , az a kicsi szimpatizálás ami a parton majdnem feltört belőlem kihalt.

-Jól van. Pattanj fel rá. - mondtam és már vártam azt a részt ahol én oktathatom ki.  -Most állj fel. -parancsoltam ő pedig szó nélkül azt tette amit mondtam. Ahogy tudtam rögtön le is esett a deszkáról és ez megismétlődött párszor ám a 6. alkalommal szívem szerint megdöntöttem volna a deszkát alatta, de e helyett az ellenkező irányba, magam felé húztam vissza, hogy sikerüljön neki fent maradnia, de az eredmény másképp sült el, felém kezdett esni. A levegőben sikítva fordult felém miközben esett és a vállamba kapaszkodott , de a hirtelen jött lendülettől én is estem vele együtt hátra. A víz pillanatokon belül ölelte át a  testünket, amik egymáshoz voltak préselődve és ha nem utálnám ennyire , akkor talán a helyzet még tetszene is.

-Jól vagy? -kérdeztem meg mikor feljöttünk a felszínre.

-Bocs, ez nem egy béna csajos trükk volt..- mondta zavartan én pedig elmosolyodtam .

-Talán nem csajos trükk volt ,a karjaid viszont  még mindig a nyakamat ölelik.

-Ahogy a te kezed sem mozdult el..- mondta magabiztos vigyorral , nekem pedig fel se tűnt, hogy még mindig a derekát ölelem. Hirtelen léptem két lépést hátra és magamban szitkozódtam, hogy segíteni akartam neki a deszkán maradni és , hogy ilyen helyzetbe kerültünk.

-Szóval , ha már olyan aranyosan kioktattál, hogy nem tudok semmit , akkor mostanra rájöhettél hogy itt nem fogsz tudni rendesen fent maradni, mert ezek túl kicsi hullámok ahhoz, hogy a deszkán maradhass. Bentebb kell menni, hogy legyen akkora hullám, ami majd fent tart. -a magyarázásom után szó nélkül megadta magát és felült a deszkára, majd evezni kezdett .

-Feladom..-jött fel nyüszítve a víz alól. Már vagy másfél órája lehettünk bent. Én a deszkámon ülve felváltva röhögtem rajta vagy épp magyaráztam ő , pedig minden egyes alkalommal beleborult.

-Pedig már megdöntötted a rekordodat és kibírtad 10 másodperc erejéig, hogy fent maradj.  -biztattam, de a hangom inkább gúnyos volt, amit ő is észre vett , de csak kiöltötte rám a  nyelvét.

-Pici pihi..-mondta és elfeküdt a deszkán.

-Az nem lesz jó...-figyelmeztettem , de magától is észrevette, amikor a következő hullám beterítette.

-Jó nézni? - kérdezte amikor feljött a víz alól .

-Felemelő..-röhögtem -Csak üljél rajta , mindjárt visszajövök. - mondtam és mikor egy számomra megfelelő méretű hullám jött , megfordultam a deszkával és úszni kezdtem, majd felálltam és éleztem az egészet.A fejemben többféle trükköt pörgettem le , majd inkább csak végigmentem a szélén egy víztölcsérben. Becsuktam a szememet ,majd mikor kinyitottam lassan körbenéztem és nem véletlenül ez a kedvencem. A hullámnak az egyik fele tömör víz volt, míg a másikon szinte átláttál. A tenyeremet kitettem és hagytam, hogy a víz csiklandozza az ujjaim végét hadd csiklandozza a víz, majd mikor láttam, hogy kezd összedőlni a hullám előre dőltem és még pont időben értem ki a végére. 

Hangos tapsot és kurjongást hallottam  10 méterre odébb, amit mosolyogva fogadtam  és óvatosan meghajoltam a deszkán, majd ráfeküdtem és oda úsztam. 

-Majd ezt is megtanítod..-ígértette meg velem . -Nem jössz ki? - biccentett a helyünk felé.

-Csak nem elfáradtál?- kérdeztem 

-Valami olyasmi..-bólintott halvány mosollyal, így megindultunk kifelé ám támadt egy ötletem. 

-Ha letetted a deszkát gyere vissza.-mondtam és megvártam amíg vissza ér, a deszkát pedig felé mutattam jelezve , hogy üljön rá. 

-Csak nem ketten fogunk deszkázni? - húzogatta a szemöldökét én pedig csak lágy mosollyal ráztam a fejem miközben egyre bentebb toltam. 

-Nem, te ahhoz még túlságosan is kezdő szinten vagy . Ha őszinte akarok lenni megfordult a fejemben, hogy a nyílt vízen hagylak, de még a végén kirúgnának, így inkább csak ülünk és beszélgetünk. 

-Nahát..- nézett döbbent arccal felém.- Te velem akarsz beszélgetni? - bökött magára közben .

-Kénytelen vagyok . -röhögtem el keserűen magam, majd felültem vele szemben, amikor már úgy éreztem eléggé bejöttünk. 

-Na akkor mesélj valamit ..-mondtam és a lábamat fel le járattam a vízben, ahogy ő is így néha összeérintkezett. 

-Meglep  a kedvességed, de eltudnám viselni.

-Nehogy azt hidd , hogy kedves vagyok , mert a végén bele kéne borítanom téged, hogy  bizonyítsam az igazamat. -figyelmeztettem fintorogva, de nem gondoltam komolyan. Ez csak egy kis ismerkedés és nem azért, hogy megkedveljem, mert az sosem fog menni, csak jobb itt lenni , mint kint és kínos lenne a csönd. 

-Húha..remélem tudod , hogy nehéz úgy mesélned valamit, hogy tudod, az illetőt nem igazán érdekli a legtöbb dolog rólad. -nevette zavartan el magát, majd megigazította a haját és magabiztos tekintettel rám nézett.-Mire vagy kíváncsi?

-Nem kell , hogy aggódj ,érdekel akármit is mesélsz most. -mosolyogtam, bár magam sem tudom miért.

-Napszúrást kaptál?- nézett rám döbbenten, majd a kezét a homlokomra nyomta , mintha lázat nézne. 

-Nem csak talán én is elfáradtam. -húzódtam hátrébb

-És nincs erő arra, hogy gyűlölj? -kérdezte meg ,széles mosollyal. 

-Arra mindig van, sőt ahhoz erő sem kell. - ráztam meg a fejem és kissé furcsálltam, hogy ilyen könnyen veszi azt, hogy nem kedvelem. 

-Most leszek végzős a gimiben és van otthon egy cicám. Te?-mondta témát terelve.

-Végeztem a sulival és főiskolára fogok menni, csak még nem döntöttük el, hogy hova, nekem pedig semmi házi állatom nincs.-válaszoltam és egyre könnyebben beszéltünk mindenféle általános és hétköznapi témáról, talán egy órán keresztül és a beszélgetésünk még akkor is folytatódott, amikor már hajnalodott , így a parton visszafele baktattunk a cuccainkkal. Könnyen el lehetett csevegni vele , bár azt nem mondanám, hogy nem csipkelődtem, mert néha azért elhagyta egy-egy bunkó beszólás a számat, de ezek könnyen leperegtek róla. 

-Holnap a part? - fordult felém én, pedig gondolkodva összezártam a számat. 

-Inkább hatkor találkozzunk és elmegyünk a városba. Ezúttal rendesen vezetlek körbe. -mondtam és intve fordultam sarkon. 

-Köszönök mindent. Ma már tűrhetőbb voltál.-szólt utánam, mire nevetve fordultam hátra.

-Ne szokj házzá, és csak azért volt így, mert elnyomtad az elkényeztetett nyavalygós énedet. -mondtam neki ő pedig csak rám mosolygott. Fél szemmel láttam, hogy súg valamit maga elé, és halványan nemlegesen rázza a fejét, de nem kérdeztem meg mi az, inkább haza indultam. Út közben gyorsan lepörgettem magamban a mai nap történteket és bántam, hogy ennyire közel engedtem magamhoz.