1.fejezet

Sziasztok! Köszönöm szépen a bevezetőhöz kapott kommenteket és pipákat, nagyon hálás vagy. Már délelött felraktam telefonról a fejezetet és remélem nem okozok csalódást, a következő fejezet reményeim szerint eseménydúsabb lesz...jó olvasást! :) ♥

Reggel , vagy inkább délben arra keltem fel, hogy az 5 éves kis húgom belopózott a szobámba , majd hangos csata kiáltással rám ugrik. A kezemmel eltakarom a szememet a bántó napsugarak elől , és próbálkozok még visszatérni az álom világomba, ahol minden tökéletes, de ezt a húgom meghiúsítsa , amikor csikizni kezdi az oldalamat. Nevetve emelem le magamról és magam mellé nyomom be az ágyba, majd betakarom. 

-Ne már..-duzzogja Hailey , miután felülni próbál, de a kezemtől nem tud. Mivel kellőképp felébresztett és esélyem sincs pihenni, kinyitom a szememet. 

-Miért kell mindennap felébresztened? - sóhajtom ő pedig csak rám mosolygott. 

-Mert sokáig alszol én , pedig unatkozok.  Le szeretnék menni a játszótérre . Ugye lejössz velem? -nézett rám ártatlanul , hatalmas boci szemekkel. Nemlegesen , apró mosollyal ráztam a fejem, de ő csak kitartóan nézett.

-Öltözz fel. De nem sokáig! -adtam be a derekam , mire nevetve pattant ki és már el is tűnt a szobámból. Kint csak anya volt, mert apa már reggel elment dolgozni . Miután rendbe szedtem magam, a tenyerembe fogtam Hailey apró kezét és a közeli játszótér felé haladtunk. Én helyet foglaltam egy árnyékosabb padon, ő pedig a barátaival futkározott . A sok gondolkodás után behunytam a szemem és Adina mosolya jelent meg előttem , plusz egy élet, amiben ő az  ennyimé. Sajnos a szerelem sosem igazságos. Én nem akartam beleszeretni mégis sikerült és nem tudom elfelejteni..vagy talán akármennyire is hajtogatom, hogy ezt kell tennem, nem is akarom. Az álmodozásom után otthon ebéd és már indultam is a hotelba.

Mosolyogva köszöntöttem minden ismerőst, majd a főnök, Ricky elé álltam, hogy megtudjam mit kell ma csinálnom.

-Az a helyzet, hogy nyugodtan visszaöltözhetsz a ruháidba, mert egészen más feladatod van. Látod azt a lányt?- kérdezte és oldalra mutatott. Egy pillanatig méregettem, csak majd eszembe jutott, hogy ki is ő.. Dayna..

-Igen.-válaszoltam , de nagyon nem tetszett a helyzet, pedig még nem is tudtam a melómat. 

-Egy igen befolyásos család tagja , akik minket választottak. Sajnos a lányuk unatkozik és kellene valaki aki bemutatja a várost meg ilyenek ő pedig ragaszkodott hozzád.

-Nem szeretném..főnök, kérem találjon mást.. -kérleltem , de az arckifejezését látva elhúztam a számat.

-Jeffrin.. mi olyan rossz ebben? Fizetésedet ugyanúgy megkapod , sőt még egy picivel többet is, mert kifizették és semmi mást nem kell csinálnod csak szórakozni.

-Mi olyan rossz ebben? Maga a lány. -mondtam halkan ő pedig leszidó tekintettel nézett rám.

-Elfogadod?

-Kénytelen vagyok, mert különben ugrott az állás.. 

-Okos fiú.-veregette meg a hátamat, majd kikerülve elment.

-Nem gondolod ,hogy ez egy kicsit szánalmas?- léptem Dayna mögé, mialatt ő egy zseb tükörben nézegette az arcát.A hangomra meg se rezzent csak mosolyogva felém fordult.

-Én is örülök, hogy látlak.. Szóval mit csinálunk ma? -igazította meg a méregdrága szoknyáját , majd visszapillantott rám én pedig két dologban voltam biztos. Utálom Daynát és mindent elkövetek , hogy elűzzem magam mellől, de megmaradjon az állásom.

-Adj egy kis időt amíg visszaöltözök és kitalálom, hogy mi legyen.-mondtam és az öltöző felé vettem az irányt. 

-Kapsz 10 percet.-szólt utánam, de nem törődtem vele, mert miután átöltöztem még mindig ötlet nélkül álltam, ezért a hotel partjára mentem ki és helyet foglaltam az egyik bárszéken. Kurtis hamar észrevette, hogy ott vagyok, így miközben a pultot törölgette , mosolyogva hallgatott meg, közben persze Adina is csatlakozott mellém, amitől picit néha félrebeszéltem.

-Vidd el várost nézni..-kezdett bele Kurt , de rögtön félbeszakítottam

-Kikészíteni akarom, nem pedig megkedveltetni magam.

-Nem fejeztem be. Vannak azok a kis bicós kocsik. Azzal egy darabig a városban lesztek, majd véletlen szerűen rossz irányba térsz le és elmentek a város sarasabbik területére.

-Az egész véletlennek hangzik és a kis hercegnő kiakad. -vettem le a lényeget és szélesen elmosolyodtam az elképzelt arc kifejezésére. 

-Ne tedd meg vele! Biztos rendes lány.- kért meg Adina . 

-Hidd el..nem az.-mondtam és a fülemet rögtön megcsapta Dayna mérges visító hangja. 

-10 percet mondtam , te pedig itt üldögélsz.. -lépett mellém 

-Ötleteltem..kellett az idő.-védekeztem , de igazából mindenféle kép kési akartam, mert Miss.Hercegnő nem szereti ha megvárakoztatják. 

-Aha..- mondta , de látszott az arcán , hogy nem hiszi el.

-Szia Adina vagyok.-törte meg a csendet a mellettem ülő lány , azzal hogy bemutatkozott. 

-Kurtis.-intett a pult mögül.

-Dayna-biccentett, majd ismét felém fordult. -Megvan már? -kérdezte meg, én pedig bólintva felálltam.

-Szeretsz tekerni? -kérdeztem mosolyogva és még láttam Adina megrovó tekinteté. Ha ezzel el is ásom magam és az összes nem létező esélyemet előtte, akkor is megteszem.

-Ez tök szupi.-ámuldozott Dayna mikor kibéreltük az egyik kocsit. És később mennyivel jobb lesz.-gondoltam magamba ,miközben egy gonosz mosoly ült ki az arcomra, de a kiskocsi sokkal jobban lefoglalta, így nem látta meg.

-Én ülök a kormány mögé.-tisztáztam és megvártam, hogy elfoglalja a mellettem lévő helyet, majd a láncot, visszacsatolja . Meglepett, hogy nem kezdett el hisztizni, amiért neki is tekernie kell és még élvezi is az egészet. Az út alatt próbált beszélgetést kezdeményezni, de nem voltam ebben partner, így csak egy szavas válaszokkal rendeztem le a kérdéseinek azt a részét ami a magánéletemre vonatkozott. 

-Nézd!-mutattam ki- Szerintem a város egyik legszebb és leghosszabb mólója.-mondtam és egy pillanatra rá néztem, hogy lássam mit reagál. 

-És miért olyan szép? - húzta fel a szemöldökét miközben a helyet vizsgálta. 
-Majd egyszer este megmutatom. -vágtam rá, majd inkább szorosan összezártam a számat, nehogy kedves legyek vele, így az út további része csendben telt, csak ő dudorászott én, pedig élveztem a bőrömet égető napsütést. Szerencsémre hoztam nap szemüveget , így tökéletesen láttam az utat és egyre közelebb érkeztünk ahhoz a kanyarhoz, ami egy lápos helyre vezet. Már csak pár méterre volta a kocsi tőle , amikor el bizonytalanodtam és megszólalt a lelki ismeretem. Gondolkozva néztem rá, aki épp a körmét vizsgálta és ezzel eltűnt a fejemben lévő kis hang, gond nélkül kanyarodtam be. 
-Kissé nehéz tekerni..-szólalt meg és kinézett oldalra 
-Nem baj, tekerj  csak tovább..-bíztattam
-Jeffrin..süllyedünk.-mondta pánikba eső hanggal. 
-Dehogy is. -tagadtam le , majd én is oldalra pillantottam.-Hoppá..talán mégis.-döntöttem oldalra a fejem és magamban jót szórakoztam a lányon. 
-Na gyere.Kiszedjük a kocsit és vissza toljuk. -hívtam a kezemmel és egy ugrással beleléptem a sárba. 
-Na nem.. te vezettél ide, te is fogod kitolni , én pedig itt megvárlak. -magyarázta teljesen komoly arccal és mivel számítottam erre a válaszra átsétáltam mellé és megragadtam a derekát, hogy lehúzzam. 
-Ne! Meg ne próbáld!-sikította amikor már a levegőben volt, de még mindig kapaszkodott az kocsink oldalsó rácsába. Erősebben meghúztam, mire lecsúszott onnan a keze és a lendülettől hátra estünk. Persze esés közben már elengedtem, így egymás mellett terültünk el a sárban. Felálltam és már vártam , hogy kiakadjon, amit rögtön meg is kaptam. 
-Normális vagy? Most így fogunk végigmenni az utcán. Tiszta sár vagyok! -kiabálta nekem belőlem , pedig kitört a röhögés. 
-A gazdag kölykök szeretnek a középpontban lenni, most legalább mindenki téged fog figyelni. -közöltem miután abbahagytam a röhögést. Erre már nem reagált, csak a kezét nyújtotta, hogy felhúzzam, de én inkább megfordultam és elkezdtem visszafordítani a járművet. Nem volt nehéz ezért könnyedén ment, de a tolással volt egy kis gond. 
-Nem jönnél?  -néztem hátra rá. Már két lábra tornászta magát, de nem mozdult meg , csak kisebb gondolkodás után jött ide segíteni és együtt fél óra alatt vissza toltuk a kocsit. 
-Mennyünk haza. -mondta nyugodt hanggal .
-Sajnálom..tényleg véletlen volt.-mondtam visszafojtott mosollyal. Úgy látszik a hercegnő kikészült.
 A férfi akitől béreltük a járművet hatalmas szemekkel nézett , majd elkért pluszba 5 dollárt, amiért le kell majd mosnia, innentől pedig csak sétáltunk egymás mellett és ahogy számítottam rá , rengeteg ember nézett minket, miközben elmentünk mellettük. 
-Arra gondoltam, hogy holnap elmehet..-kezdtem, de ahogy számítottam félbeszakított.
-Bocsi, de nem. Inkább én döntöm el, hogy hova menjünk , szóval 4 kor találkozunk itt. És hozzál fürdőgatyát, mert a partra megyünk. Megtanítasz szörfözni. -mondta én , pedig döbbenten néztem a sáros arcát és nem akartam elhinni azt amit mond. Pár lépést elindul a lépcső felé, majd visszafordul, mintha elfelejtett volna valamit.
-Ja..talán kicsit túl hamar ítélsz el, nem gondolod? 
-Nem. Pontosan tudom, hogy milyen vagy..-válaszoltam közelebb lépve hozzá.
-Na és milyen? 
-Mint említettem egy gazdag kölyök, aki mindent megkap. Ha valami nem úgy alakul ahogy szeretnéd elkezdesz hisztizni és az életben nem dolgoztál meg semmiért. Te is csak egy elkényeztetett lány vagy .-mondtam ki  a véleményemet.
-Az ostoba és felelőtlen pláza cica kimaradt. Általában még azt is jellemző rám. -válaszolta széles mosollyal .- Ne feledd , holnap 4 óra.-figyelmeztetett , majd megfordulva felment a lépcsőn én pedig gyűlölettel teli tekintettel néztem végig ahogy eltűnik a fordulóban.