Oldalak

2013. december 26., csütörtök

II.4.rész


Remélem mindenkinek nagyon szép Karácsonya volt. Meghoztam a részt és remélem, hogy ez is annyira tetszeni fog nektek , mint az előző, bár eléggé unalmas lett, de próbálok igyekezni. Az előző fejezethez kapott kommenteket nagyon szépen köszönöm, rettenetesen örültem neki..hihetetlen jól esett.. Jó olvasást! :) ♥♥

A párnába szorosabban belenyomtam a fejemet és próbáltam  elterelni a gondolataimat az álmomról. Jerrfinnel ugyan , nem beszéltük meg a történteket, de a csók után kézen fogva sétáltunk és a búcsúkor egy puszit nyomtam a szájára, hogy mindenféleképp tisztázzam a kapcsolatunkat. Újra együtt vagyunk, erre pedig újraálmodom azt, amikor csókolózik Adinával. De többet , nem csalna meg..tudom! 
-Kisasszony ideje felkelni!-kopogtatott be a szoba lány, mire hümmögtem egyet. Apa tegnapi partijáról hajnali egykor értem haza és nem azért , mert olyan jó volt. Kész nyűglődve ültem végig, mintha nem is én lennék. Régebben imádtam az ilyen partikat, és mindenkivel könnyedén beszélgettem, de tegnap undorodva hallgattam, ahogy a pénzről és a munkáról beszélnek az emberek , miközben azon gondolkodtam, hogy élvezhettem ezt az egészet. Kétség kívül megváltoztam. 
Álmosan a szekrényemhez csoszogtam, kivettem egy felsőt és egy kényelmesebb gatyát hozzá, majd felhúztam a mamuszom és lesétáltam a konyhába reggeliért, ami már az asztalon várt. 
-Imádom a vasárnapot!-közöltem apuval. Csak ő és én ültünk a konyha asztalnál , de ő túlságosan bele volt merülve abba a cikkbe amit írtak a családunkról. - Agatha minden vasárnap reggel piritóst csinál és ilyenkor még mézeskalácsot is tesz hozzá. Jó szakács, nem gondolod? -kérdeztem még mielőtt a kávémba kortyoltam volna. 
-Aha.-hümmögött apa, amikor rájött, hogy kérdezhettem valamit. -Dayna. Jutott eszembe, a héten velünk marad Lucy is, a másod unokatesód. Kisebb zűrök vannak a családban és megkért minket, hogy hadd maradjon nálunk. 
-Rendben.-ráztam meg a vállam és beledobtam a tányéromat a mosogatóba.
-Tetszik a felsőd. -bólogatott, amikor elolvasta a feliratot én pedig felmentem, mert nem tudtam, hogy miről is beszélhetnénk. 
A telefonomat megfogva behuppantam a szoba lány által rendbe rakott ágyamba és a bejövő üzeneteket néztem. 
"Jó reggelt hercegnőm♥"-olvastam el és úgy éreztem mintha ettől a pár szótól rendbe jött volna az egész reggelem. Ijesztőnek találtam, hogy pusztán egy üzenetével is képes boldogabbá varázsolni vagy csak egy pillanatra mosolyt csalni az arcomra.  A szekrény tetejéről levettem a díszeket és szerettem volna kidíszíteni a szobámat égő sorral , de csak tehetetlenül ültem a dobozok között. Egyik dísz sem tetszett igazán és mivel változott a szobám, így nem is mutatott valami jól. 
-Apa elmentem vásárolni.- mentem be a dolgozó szobájába, de az üres volt. Csak a földön volt szétszórva pár kép , ami a szoba másik végében lévő mappából eshetett ki.  Apát sehol nem láttam, ezért gondoltam össze szedem neki, csakhogy a képen mind én voltam. Az előző napokban készültek. 
A helység túlsó végébe szaladtam és kinyitottam a mappát, amiben sokkal több irat és felvétel szerepelt. 
-Mit csinálsz?-hallottam meg apa mély hangját mögöttem, amire egy kicsit összerezzentem, de csak dühösen néztem vele szembe, a kezembe szorítva a dossziét .
-Én mit csinálok? Mit tettél apa?! -kérdeztem meg.-Hülye kérdés. Inkább miért tetted?
-Mert tudnom kell, hogy melyikőtök mit csinál. Én vagyok a család feje, tisztában kell lennem azzal, hogy mivel töltitek a  szabad időtöket. A tetteitek befolyásolhatja az üzletet. Benned pedig hatalmasat csalódtam. Nem hiszem el, hogy a lányom képes összeállni holmi senki fiával. Nyáron még elment, hogy játszadozol vele, de gondolnod kell a jövőre. Egy ilyen sráctól semmit nem fogsz megkapni. 

-Ne beszélj így róla.- szorítottam össze a fogam és a szavai úgy hatottak rám, mintha csak egy pofont kaptam volna tőle. -Minden ami számít meg tud adni nekem. Legfőképp bizalmat és szeretett. A mi családunkban mikor volt ez meg? 
-Fejezd be!- kiabált rám.- Mindent amit eddig elértem azt értetek tettem. Ne mond azt , hogy nem szeretlek! 
-Ha igazán fontos lennék észre vennéd, hogy kivel vagyok boldog.-ráztam meg a fejem. Nem akartam ott maradni, ezért inkább felhúztam a kabátomat és beültem egy kávézóba, majd bementem pár díszlet boltba vásárolni, hogy lefoglaljam a gondolataimat. Gondoltam rá, hogy elmegyek Jeffrinhez, de nem akartam inkább erről beszélni. Bár már leszakadt  a kezem a sok táskától, de még mindig nem akartam vissza menni, így nem maradt más lehetőségem, mint felhívni pár barátnőmet és velük sétálni. Sokkal könnyebb volt a társaságukban nem arra gondolni, ami majd most következni fog. 
-Itthon vagyok!-kiabáltam szét a házban, amint beléptem az ajtón. Felszerettem volna menekülni a szobámba, de ő gyorsabb volt és a lépcső elé állt. 
-Ideje volt. Szeretnék beszélgetni veled.- közölte komoly arc kifejezéssel. A táskákat kivette a kezemből és a földre tette, majd szólt az egyik szoba lánynak, hogy vigye fel a  szobámba. A nappaliba pillantva láttam, hogy  a kanapén Jeffrin ül , de ő tovább sétált a dolgozó szobájába. 
-Foglalj helyet. -mutatott a  kanapéra.
-Nem leszek semmi jónak az elrontója. De te sem. Van egy ajánlatom. 
-Mi lenne az?- kérdeztem a legrosszabbra gondolva. Nem szerettem a meglepetéseket , így szerettem volna mindenre számolni. 
-Legyél Jeffrinnel , ameddig akarsz, de a gimnázium után jogi egyetemre fogsz járni . És besegítesz a cégnél is.- közölte. Tudtam, hogy ez esetben nem a  kávézóra gondolt, hanem a gyárra, amit élete fő munkájának nevez. 
-Nincs semmi csapda? 
-Nincs. -mondta mire örömömben a nyakába ugrottam
-És a magán nyomozó? -kérdeztem rá amikor eszembe jutott. 
-Ő megmarad. Szeretném tudni, ha baj van .. vagy ha valamelyikőtök olyasmit csinál, akkor gyorsabb legyek mint a sajtó. 
-Anya tud róla?
-Nem És nem is kell neki. Nem  mész a barátodhoz? -kérdezett rá apróka fél mosollyal, mire átöleltem és megköszöntem neki, majd kifele futottam. Jeffrin ahogy meglátott felállt , így könnyedén a nyakába tudtam ugrani.
-Beszámolsz arról pontosan, hogy mi is történt? -kérdezte kíváncsian és letett a földre. Én csak széles mosollyal bólogattam, majd megcsókoltam és felfelé kezdtem húzni. 
-Hihetetlen apukád van. - nevetett fel, amikor befejeztem az egészet közben pedig az újonnan vásárol dolgokkal díszítettük a szobám. Per pillanat én álltam a széken ő pedig adogatta fel a dolgokat .
-Az életben nem hittem volna, hogy ezzel fog elő állni egyszer. Mi lesz most, hogy nem kell bujkálnunk?- húztam össze a szemöldököm, mert nem tudtam e nélkül elképzelni az itthoni életet. Nyugodtan találkozhatunk, amikor csak akarunk.. végre úgy viselkedhetünk , mint egy normális pár és nem úgy, mint két bűnöző. 
-Tudod mi?-kérdezett rá kihívó mosollyal és meglökte a guruló széket, mire én hátra fele estem, de ő elkapott és megcsókolt.-Akármikor csókolózhatunk.-közeledett velem az ágy felé, majd letett rá, mire a macskám leugrott onnan. -Bármikor beszélhetünk.- magasodott fölém  és a nyakamba puszilt. -És rengetegszer..-kezdte el, de az ajtó kinyílt és Lucinda lépett be a sok bőröndjével, majd meglátva minket gyors eltakarta a szemét. 
-Szia Lucy.-köszöntem és az értetlen tekintetű Jeffrinre néztem. -Nyugodtan kinyithatod a szemed. -szóltam nevetve, mire elvette a kezét és szorosan átölelt. 
-Lucy , ő a barátom Jeffrin. Jeffrin ő is Lucinda, a másod unoka tesóm. Pár napig nálunk fog majd lakni. 
-Örülök, hogy találkoztunk.- üdvözölte Jeffrint, majd ismét felém fordult. -Csak köszönni jöttem, kipakolok a szobámba. Sziasztok, és nem rosszalkodni! - szolt ránk, mielőtt még becsukta volna az ajtót. Jeffel egymásra néztünk ő kicsit zavarban volt belőlem pedig kitört a röhögés.
-Jó fej lány? - kérdezte meg, amikor visszament a táskákhoz és egy csillagot vett ki belőle. -Ez szörnyen ronda.-jegyezte meg fintorogva . 
-Ez ide fog jönni.-vettem ki a kezéből és a székre állva a plafon felé tartottam, de túl kicsi voltam így nem értem el. -Nagyon kedves lány. Esküszöm olyan nekem , mintha a legjobb barátnőm lenne. -mondtam mosolyogva és magasabbra nyújtózkodtam, de mivel így se ment , ezért a táskát feltette az asztalra, engem pedig a nyakába vett. 
-Sok van még?- néztem le és szorosabban szorítottam a kezét, mert kicsit féltem, hogy le fogok esni. 
-Nem bírlak el!-mondta és össze vissza dülöngélni kezdett.
-Nehogy el ess!-vágtam rá , majd elkezdtem rázni a kezét  miközben azt kértem, hogy most rögtön tegyen le, de ő erre elkezdett röhögni. 
-Utállak.- huzam ki a kezem az övéből , kis mosollyal az arcomon. 
-Dehogy utálsz. -pillantott fel.
-De igen!-ellenkeztem és elvettem a következő csillagot. 
-Akkor én is. 
-És te miért?-kérdeztem szélesebb mosollyal és mivel az előző volt az utolsó, ezért nagy nehezen, de sikerült két lábra állnom. 
-Azt még nem találtam ki.-rázta meg a vállát hanyagul és egy puszit nyomva az arcomra körbe pillantott.-Kész vagyunk?
-Még nem. -mutattam fel a következő táskát, mire belenézett és nyűglődve nézett rám. 
-De már így is szép a szoba. -mondta , majd kihúzta a cicának készült karácsonyi nyakörvet. -Már van neki, nem? 
-De ez is kellett. -vettem ki mosolyogva a kezééből és megkeresve a fehér szőr gombócot kicseréltem . 
-Hihetetlen vagy.-karolt át hátulról én pedig  a kezemet az övére fektettem a fejemet pedig hátra hajtottam. 
-Te vagy az, mert miattad még a lehetetlenben is képes voltam reménykedni..és megérte. -mondtam , mire aranyosan rám mosolygott. 
-Már csak az égő sort szedjük szét.-kértem tőle , de nem is vártam meg a válaszát, rögtön kiszedtem a táskából és sóhajtva ugyan, de azért leült velem szembe a földre , hogy segítsen kicsomózni, majd felhelyezni az ágyam fölé. Amint biztosra vette, hogy nem fog leesni, leterült az ágyra és a tévé távirányítót kezdte keresni. 
-Kényelmes? - húztam fel a szemöldökömet mosolyogva. 
-Még hiányzik valami.- közölte, és helyet adott nekem, mire mellé feküdtem. 
-Csak a jó fiúk érdemlik meg a távirányítót.-vettem ki a kezéből , amikor megtalálta. 
-Én az vagyok!- háborodott fel és az eszköz után nyúlt. 
-Nem, mert egyfolytában nyavalyogtál munka közben! 
-Csak beképzeled. Végig csendben voltam.- nyújt át  rajtam, mire én betettem a kezemet a hátam mögé. Kihívóan felhúzta a szemöldökéét, majd rám ült és csikizni kezdett. 
-Hagyd abba.-kérleltem, bár nem hiszem , hogy a nevetésemtől ki tudta venni a szavakat. A kezét megpróbáltam távolabb tolni , de nem sok sikerrel, majd egy idő után egyszerűen csak benyúlt a hátam mögé és abbahagyva a kínzásom bekapcsolta a tévét. -Akarsz adót választani? -nyújtotta felém én pedig hosszasan nézve az arcát, hogy ezt a kérdést komolyan szánta-e  , megráztam a fejem. 
-Kérdezhetek valamit? -suttogta a fülembe, én pedig válaszul hümmögtem, majd szembe fordultam vele. -Miért akartál megszerezni nyáron? 
-Erre talán már egyszer válaszoltam..azt hiszem. -mosolyogtam rá.-Mert csinos pofid volt és te nem akartál engem . Leginkább az utóbbiért. 
-Te mikor szerettél belém? -könyököltem fel és most rajta volt a sor, hogy válaszoljon, erre pedig nagyon kíváncsi voltam.
-Fogalmam sincs.. eleinte utálni akartalak,majd egyre inkább megkedveltelek. később már aggódtam érted és hirtelen azon kaptam magam, hogy többet akarok, mert szeretlek. -rázta meg a vállát mire egy puszit nyomtam a szája sarkába ő pedig közelebb húzott magához. A kezemet a mellkasra tettem és a szívverését figyeltem miközben egymást kérdezgettük mindenféle apróságokról, ami fontos volt számunkra. 

2 megjegyzés:

  1. Szióka!
    Nagyon jó lett, húgi. Ennél talán nem írtál jobbat, de az eddigiek is szuperek lettek.
    Na de vissza a mostanihoz. Eszméletlenül jó lett, és minden egyes pillanata tetszett. Nem tudok kiválasztani egy olyan részt sem, ami nem lett volna ugyanolyan jó, mint a többi.
    Hamar hozd a kövit :D
    puszi és Kellemes Ünnepeket. ♥

    VálaszTörlés
  2. ÁHH még hogy unalmas :) végig mosolyogva olvastam annyira jó :) főleg az tetszett amikor közelebb kerültek egymáshoz.. nagyon jól vezeted a szálakat és a történetet:) imádom a blogod és remélem hamar hozod a kövit :P Kellemes Ünnepeket :) <3

    VálaszTörlés